2016. december 28., szerda

Enigmák: Best of Enigmák - 2016.12.28.

Élet a Földön - Őstörténet újraírva

 Számítógépes animációk keltik életre a paleontológia legújabb felfedezéseit, a vitatott kinézetű őslényeket és a nemrég megismert létformákat.

 

Videók:


1.rész:

 

2.rész:

_


3.rész:


2016. december 27., kedd

Csataterek - Magyar történelmi animációs filmek (2. rész.)


***

" A magyar történelem nagy csatái elevenednek meg az animációs technika segítségével. "

 

***

Pákozdi csata (1848) 

 

 A pákozdi csata az 1848–49-es forradalom és szabadságharc jelentős csatája volt. Az 1848. szeptember 29-én a Velencei-tótól északra, a Pákozd-Sukoró-Pátka háromszögben vívott csatában Móga altábornagy seregei vereséget mértek a Jellasics horvát bán által vezetett seregre.


 

 

Piski csata (1849) 

 

A piski csata Bem József erdélyi hadjáratának egyik fordulópontja volt. A Sztrigy folyó stratégiai jelentőségre szert tett hídjának a birtoklásáért folyt a harc 1849. február 9-én Bem és Puchner Antal Szaniszló seregei között.   https://hu.wikipedia.org/wiki/Piski_csata

"Ha elvész a híd, elvész Erdély."

Bem József

 -

 

Az isaszegi csata (1848-49)

 

 1849. április 6-án Isaszegnél a magyar sereg döntő csapást mért Windisch-Grätz és Franz von Schlik tábornokok jól felszerelt seregére. Az ütközet után a császári haderő kénytelen volt kiüríteni a Duna--Tisza közét, majd három újabb csúfos vereséget követően hazáig kellett hátrálnia. Bem József erdélyi hadjáratával párhuzamosan a magyar sereg nyár elejére az egész országot visszafoglalta.




-

Limanova 1914 


1914 decembere, Galícia
Kora őszre a központi hatalmak erőit mindinkább maga alá gyűrte az orosz gőzhenger. November végére az ellenség már Krakkó közelében volt, csak a Visztula és a Dobczyce megerődített állásaiban sikerült feltartóztatni, a Monarchia csapatai ellentámadásra készültek az ország belső területeit fenyegető cári haderő ellen...




-





Forrás:

Digitális Legendárium munkacsoport

Csataterek - Magyar történelmi animációs filmek (1. rész.)


 

" A magyar történelem nagy csatái elevenednek meg az animációs technika segítségével. "

 

 ***

 

Leírás és VIDEÓK: 

 

Csataterek - 1. rész: Kalandozások, 899-970
"Hadjáratok szövetségben"

 

 A 9. sz. vége óta kalandozó hadjáratoknak vagy kalandozásoknak nevezik azokat a magyar hadjáratokat, amelyeket a honfoglalást követően a magyarság vezetett Európa különböző vidékeire. 862 és 970 között bizonyosan legalább negyvenhét hadjáratot indítottak a magyar seregek, ebből harmincnyolcat nyugati, kilencet déli irányba. A hadjáratokban a magyar haderőnek csak egy része vett részt. A legfeljebb ötezer lovasból álló magyar sereg célját sokszor több száz – nem ritkán ezernél is több – kilométer megtétele után, sokszor ellenséges területen áthatolva érte el. Ez a tény egyrészt a hadjáratokat irányító magyar vezetők magas szintű hadvezéri képességeit bizonyítja, másrészt kétségessé teszi azt, hogy a hadjáratok egyedüli célja a zsákmányszerzés volt.
A magyar hadjáratokat az tette lehetővé, hogy a magyar hadművészet jelentős fölényben volt a nyugat-európaival szemben.

(A magyar történelem nagy csatái elevenednek meg az animációs technika segítségével. A Honfoglalás korától dolgozzák fel a magyar történelem legnagyobb jelentőségű csatáit.)


-

 

* Pozsonyi csata, 907


907-ben egyesült európai haderő gyűlt össze a bécsi medencében (Bécs akkor még nem létezett semmilyen formában). A hadjáratot német-római vezetéssel szervezték meg és AZ akkori német király rendelete szerint azzal a céllal, hogy “… Decretum..Ugros eliminandos esse..” azaz ” elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak”.Ezt a nemes célt extra adag erő koncentrálásával akarták megvalósítani mai szóval élve, “biztosra mentek”. Az akkori Európa viszonyai között szinte elképzelhetetlen 100.000 fő körüli létszámban gyűlt össze a csapásmérő erő. Még a jóval későbbi keresztes hadjáratok idejére sem tudtak ilyen létszámú hadsereget megszervezni.

907 június derekán megindult a támadás, amely három oszlopban nyomult előre a Duna vonalán. A déli parton a ‘ gyengébb ‘ , kb. 40ezres szárny; a Dunán hajókon egy kb. 10-12 ezres inváziós csoport+hadtáp míg AZ északi parton egy jó 45 ezres főerő AZ elit. Árpád, a törzsszövetség fejedelme AZ egész Európára kiterjedő felderítő hálózata miatt jó előre tudott a készülő pusztító háborúról. A törzsszövetség egyesült főerejét – 40.000 lovas – négy részre osztotta. Az egyenként 10ezer fős lovas egység neve tümen azaz magyarul tömény régi sztyeppei hadszervezési szokás. Az elsőt Ő maga vezette,a többit pedig fiaira bízta: Tarhos(43), Üllő(41), Jutas(35). Emellett természetesen AZ egész hadműveletet irányította.

Az ellenség átkelésének és ezzel egyesülésének megakadályozására elsőként AZ inváziós flotta sorsa pecsételődött meg: gyújtólövedékekkel tűzijáték és viziparádé keretében szenvedett technikában 100%-OS, élőerőben kb. 95%OS veszteséget a hajóhad. Másnap AZ elsáncolt déli szárny kapott koncentrált többirányú lovasrohamokat amelyek hatására maradéktalanul elpusztult/40.000 ember/ A csata utáni éjjel Árpád elrendelte AZ átkelést teljes csendben. Tehát átkelés a Dunán kb. 35.000 lovassal AZ ellenséges sereg ‘ orra előtt ‘ , éjszaka,tök csöndben!!! (A fantáziátokra bízom ez mit jelenthetett mind egyéni mind közösségi teljesítményben két napnyi öldöklő csata után.)

Az átkelés annyira sikerült, hogy hajnalban AZ ellenség a felkelő napból záporozó több tízezres nyílfelhőre ébredt majd túlereje ellenére ismét két nap öldöklő ütközet ellenére szó szerint halomra pusztult a pozsony körüli síkságon. A néhányezer fős túlélő csoport menekülés közben próbált rendeződni de a Magyar könnyűlovasság üldözésben is hatékony: Ennsburg váráig meglepően kevesen jutottak el.

A vár alatti síkon felvonuló Magyar haderőre rátört a királyi őrség és tartalék de a színlelt visszavonulással Magyar részről a német üldözők csőbe futottak mert a környező erdőkből kitörő Magyar lovasság a megforduló főerőkkel őket is legázolta. A német király olyan gyorsan menekült, hogy minden értékét /még a trónszékét is!/ hátrahagyta, seregvezéreiből pedig a flottavezetőn kívül mindenki meghalt /grófok, püspökök tucatjai/.

A csata következménye, hogy a Magyar határ AZ Enns folyó lett (Ober Enns – innen a meséink ‘ Óperenciás tengere ‘), valamint hogy idegen sereg 130 évig nem mert Magyarország felé fordulni. Szent István idején először, de akkor ugyanígy jártak csak a Vértes hegységben. Árpád fejedelem két fiát vesztette és Ő maga is halálos sebet kapott és pár hét múlva meghalt – a hazáért. Eltemették tisztességgel titkos sírba őse, Atilla közelébe – a mai Nagykevély hegy rejtett völgyébe – nyugodjék örök békében!

A 907 -es pozsonyi csata hivatalos tananyag AZ Egyesült Államok összhaderőnemi katonai akadémiáján, ismertebb nevén a West Point-on. Tehát minden amerikai hivatásos tiszt évtizedek óta vizsgázik belőle.

Forrás: http://tudatbazis.hu/hisz-sztori/a-907-es-pozsonyi-csata-tananyag-a-west-point-akademian 

 

-

 

Csataterek - 2. rész: Vértes, 1051 

 

Ez az epizód az 1051-es vértesi csatát mutatja be érdekesen és izgalmasan.
1051-ben Henrik, német-római császár (akinek korábban Orseolo Péter - a király - Magyarországot hűbérbirtokként ajánlotta fel, és aki mindezt el is fogadta), haddal indult Magyarország ellen, hogy hűbérjogát érvényesítse.
A német csapatok keresték az ütközetet, azonban a magyarok a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, csakúgy mint István 1030-ban II. Konrád ellen. A német sereg elől a lakosságot kiköltöztették, az élelmet elvitték, vagy elpusztították. A németek ennek ellenére a Vértesig, egyes források szerint Székesfehérvárig jutottak. Béla herceg a seregeit azonban a németek hátába irányította, hogy a Zala és Rába közti részt, valamint a mosoni gyepűket erősítsék. A németek éheztek, mivel semmi élelmet nem találtak és az utánpótlásuk is akadozott. A németeket a magyar csapatok közben folyton kísérték és apróbb összecsapások szinte mindennaposak voltak, éjszakánként rajtaütöttek az őrökön, a vonulós csapatok közt nyargaltak és egy-két nyílvessző kilövése után eltűntek. Ekkor döntöttek úgy a német csapatok, hogy elhagyva a Vértest, északra fordulnak az utánpótlást szállító hajókhoz. De akkor azok már nem voltak ott, ugyanis Béla herceg elfogatta az egyik futárt és olyan levelet küldött a püspöknek németek nevében, amelynek értelmében a hadjáratnak vége és forduljanak vissza Regensburgba. A legenda szerint a Vértes onnan kapta nevét, hogy az elfáradt és éhező németek vértjeiket eldobálva indultak tovább észak felé.


-

 

Csataterek - 3. rész: Zimony, 1167 

 

 A zimonyi csata vagy Száva-menti csata 1167. július 8-án zajlott a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom erői között a Száva torkolatánál, Zimony vára mellett.
Az ütközet döntő bizánci győzelemmel végződött és az I. Manuél császár haláláig lezárta a magyar-bizánci ellenségeskedéseket. A háború eredményeképpen Magyarország elvesztette Dalmáciát, Boszniát és a Szerémséget, de III. Béla a császár halála után minden elvesztett területet visszaszerzett.


 -

 

Csataterek - 4. rész: Morvamező, 1278 

 


 A dürnkruti csata vagy második morvamezei csata, a Habsburg Rudolf és a cseh II. Ottokár király közötti háború döntő csatája volt, mely a német királyi címért zajlott.
1278. augusztus 26-án a morvamezei Dürnkrut és Jedenspeigen között I. Rudolf és IV. László magyar király csapatai döntő vereséget mértek Ottokár hadaira.

Győzelmével Rudolf megerősítette német királyságát, megszerezte az osztrák hercegség feletti uralmat, és ezek birtokában megalapozta – magyar fegyverek segítségével – a Habsburg-dinasztia későbbi hatalmát.

IV. László nem lehetett tudatában a csata hosszú távú történelmi következményeinek. A belviszályokkal terhelt Magyar Királyságnak annyi előnye származott a győzelemből, hogy megszűntek a cseh–magyar ellenségeskedések. A győzelem emellett hozzájárult IV. László konszolidációs kísérletének átmeneti sikeréhez.


 -

 

Csataterek - 5. rész: Capua, 1348 

 

Miután jogainak érvényesítésére minden diplomáciai lehetőséget kihasznált, I. Lajos király megindította a háborús előkészületeket, majd 1347 novemberében indult meg Nápolyba, mintegy 10 000 fős kíséretének élén. Felvonulása közben a kisebb-nagyobb városállamok tisztelettel és rokonszenvvel fogadták. 1348. január 11-én Lajos seregei Capua városánál tönkreverték a Tarantói Lajos, Johanna új férje által vezetett nápolyi seregeket. A capuai összeomlás után Johanna és családja hajón provence-i grófságába menekült, a Nápolyi Királyság pedig minden további áldozat nélkül Lajos hatalmába került.

 

 -

 

Csataterek - 6. rész: Hosszú hadjárat, 1443 

 

 Hunyadi János a törökkel folytatott harcok során népszerűvé vált a bárók, a kis-, és középnemesség soraiban. Hunyadi győzelmei sarkallták I. Ulászlót a "hosszú hadjárat"-nak is nevezett támadó hadmozdulat elindítására, melyben a báró hadaival az egyesített magyar, lengyel és délszláv sereg főerejét képezte.
Elsőnek Krusevác vára mellett Hunyadi nagyobb török sereget vert szét, és elfoglalta a várat. Novemberben Hunyadi legyőzte Kászim ruméliai beglerbég kétszeres túlerőben lévő seregét. December elején Szófiából is kiszorították a törököket. A lakosság a keresztény sereget fölszabadítóként fogadta. Közben a szultán az ázsiai török sereggel átkelt a Boszporuszon, Hunyadi ennek ellenére folytatta a hadjáratot. A nagyvezír december 12-én a Szlatica-hágó mellett ütközött meg Hunyadival, és súlyos vereséget szenvedett.
A keresztény sereg a Balkán-hegységben megkezdte a visszavonulást. A szultán a megfogyatkozott keresztény csapatok után küldte seregét. December 24-én érték utol a keresztény utóvédet, amely Hunyadi vezetésével szétverte a török sereget, majd csatlakozott a főerőkhöz. 1444. január 2-án a Kunovica-hágónál a törökök megkísérelték az egész keresztény sereg megsemmisítését, de Hunyadi szétverte Turahán bég seregét. A keresztény sereg január 25-én érkezett vissza Nándorfehérvárra. A hadjárat Szerbia és Bulgária nagy részének fölszabadítása ellenére részleges sikert hozott, Drinápolyt bevenni, s a törököt Európából nem sikerült kiszorítani.
A hadjárat következményeként a szultán békét kért a magyar királytól. Az 1444 nyarán megkötött béke (a szultán Drinápolyban, Ulászló Nagyváradon írta alá) komoly eredményt hozott: a török kiürítette Szerbiát.


 -

 

Csataterek - 7. rész: Szabács, 1476 

 

 Hídfőállás céljára a törökök 1470-ben építtették a várat a Száva jobb partján, amely inkább földvár volt, védelmének erejét a Száva mocsarai adták. Innen intéztek folyamatos betöréseket a Szerémségbe.
Az építés hírére Hunyadi Mátyás király nyomban megostromolta, bár sikertelenül. 1475-ben Mátyás hosszan készülődött, majd 1476. januárjában ostrom alá vette 15 ezer katonával a várat, amelynek védőinek létszáma ekkor 1200 volt. Eleinte sikertelenül harcolt a nyugati hadszíntérhez szokott katonáival, de végül csellel – elvonulást színlelve, és a vár túlsó oldaláról támadva – február 15-én elfoglalta.
A király nem romboltatta le a várat, hanem rendbe hozatta, megszerezve ezzel egy évekig megtartható erősséget a déli végeken, ami Nándorfehérvár biztonságához nagymértékben hozzájárult.


 -

 

* Nándorfehérvári Diadal, 1456 

 

  A nándorfehérvári diadal a magyar–török háborúk egyik jelentős eseménye, amelynek során 1456. július 4–21. között a keresztények hősiesen védték Nándorfehérvár (a mai Belgrád) várát II. Mehmed török szultán több mint tízszeres túlerőben levő ostromló seregével szemben, majd július 22-én Hunyadi János vezetésével a vár melletti csatában legyőzték a törököket.

II. Mehmed július 4-én vette ostrom alá a várat, majd Hunyadi János egy július 14-én zajlott ütközetben áttörte a török hajózárat a Dunán, és csatlakozott sógora Szilágyi Mihály várat védő seregéhez. Az egyesült magyar sereg július 21-én visszaverte II. Mehmed támadását, majd július 22-én kitört a várból és a Kapisztrán János vezetése alatt álló keresztes sereg segítségével vereséget mért a török hadseregre. Az eseményt a magyar hadtörténelem – tekintettel kivívásának körülményeire, hosszú távú következményeire, illetve nemzetközi jelentőségére – az egyik legjelentősebb magyar győzelemként tartja számon. A győzelem mintegy 70 évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és Magyarország meghódítására irányuló próbálkozását.

A déli harangszó az egész keresztény világban azóta is a nándorfehérvári diadalra emlékeztet, a pápa a déli harangszóval hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy imádkozzanak a szabadságukért. 2006. július 22-én a nándorfehérvári diadal 550. évfordulójára emlékeztünk.

 -

 

Csataterek - 8. rész: Kenyérmező, 1479 

 

 Szabács várának elvesztése után a dühös török sereg Erdély ellen fordult. Raboltak fosztogattak, ezrével terelték el a lakosokat rabszolgának. Kinizsi Pál és Báthory, erdélyi vajda seregeikkel a törökök után indultak, és Kenyérmezőnél érték utol a török sereget. Itt került sor a az ütközetre.

A csata az addigi legjelentősebb győzelem volt a Magyarországot támadó portyázó törökök felett, akik vereségük után már nem próbálkoztak az 1479. évihez hasonló betöréssel.



-

 

 * Mohácsi csata, 1526

 


   A mohácsi csata vagy mohácsi vész (törökül: Mohaç savaşı vagy Mohaç meydan savaşı) 1526. augusztus 29-én zajlott le a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom hadai között, magyar vereséggel. A Mohács határában megvívott csatát a későbbi történetírásunk úgy emlegette, mint „nemzeti nagylétünk nagy temetőjét”. Valószínűleg a mohácsi csata a magyar hadtörténelem legtöbbet emlegetett ütközete.

 

 -

 

* Szigetvár, 1566 

 

 Szigetvár ostroma 1566. augusztus–szeptember között zajlott le Szigetvár várvédői és az oszmán haderő csapatai között. Az ostrom I. Szulejmán szultán seregeinek döntő győzelmével végződött. Zrínyi Miklós bán és katonái szinte az utolsó szálig elestek a végső kirohanás során. Maga Szulejmán szultán az ostrom közben, táborában hunyt el.
 

 


   -


Forrás: 

Csataterek - történelmi filmek:

 

 

***


A buddhizmus het csodaja

A szkíták székely eredete

A mai köztudat szerint a magyarok Árpáddal költöztek a Kárpát-medencébe, keletről, a hivatalos történetírás szerint a finnugor őshazából, krónikáink szerint Ázsiából, és ezek szerint ázsiai származásúak lennénk. Az elmúlt évtizedekben, elsősorban Grandpierre K. Endre (1979, 1990, 1996, 2005, 2006) munkáinak nyomán egy harmadik nézet kezd megerősödni: eszerint a magyarság őshonos a Kárpát- medencében, és Árpád magyarjai csak visszajöttek őshazájukba. 

 


Magyarok Világszövetsége — Magyarságtudományi Füzetek
ke03.0301
ke03.0302

A mai köztudat szerint a magyarok Árpáddal költöztek a Kárpát-medencébe, keletről, a hivatalos történetírás szerint a finnugor őshazából, krónikáink szerint Ázsiából, és ezek szerint ázsiai származásúak lennénk. Az elmúlt évtizedekben, elsősorban Grandpierre K. Endre (1979, 1990, 1996, 2005, 2006) munkáinak nyomán egy harmadik nézet kezd megerősödni: eszerint a magyarság őshonos a Kárpát- medencében, és Árpád magyarjai csak visszajöttek őshazájukba. Az elmúlt években pedig egy sor olyan alapvető régészeti munka látott napvilágot, amely alátámasztja a magyarok Kárpát-medencei őshonosságát éppúgy, mint a Kárpát-medence őslakosságának kirajzásait és visszatéréseit. Az árpádi magyarság, és a szkíta nép ősének kirajzása az i.e. 6. évezredben történt. Douglas T. Price és munkatársai 2001-ben az Antiquity nevű régészeti szakfolyóratban közölték stroncium-izotópos vizsgálataik eredményét. Eszerint Európa első magasműveltségét a Kárpát-medencéből a vonaldíszes kerámia népe vitte Nyugat-Európába i.e. 5 700-tól kezdve, mégpedig 10-20 fős kis csoportokban, amelyek főként fiatal nőkből álltak. Ez a műveltség i.e. 5 500-ban ért el a Rajnához, és később fokozatosan kiterjedt egész Nyugat-Európára. A nyugatra kirajzás kis létszámával ellentétben a keletre kirajzásra alaposabban felkészült az őslakosság, mert itt egy sokkal nagyobb szabású vállalkozásra került sor. Hatszáz évvel a nyugatra indulás után indult meg a keletre kirajzás, ám ezúttal összehasonlíthatatlanul nagyobb tömegekben. Ez a tény különös jelentőséget kap a legújabb eredmények fényében.
2004-ben jelent meg Blagoje Govedarica hamburgi régészprofesszor monográfiája „Zeptertrager - Herrscher der Steppen” címmel. Fő következtetése: i.e. 5 100-tól kezdve a Kárpát-medencéből, pontosabban az Erdély-Felső-Tisza körzetből (I) jelentős népesség települt ki az Al-Dunához (II), a Meótiszhoz (III), a Volga-könyökhöz (IV) és a Kaukázusba (V) (1. kép).
Ez az öt hatalmas művelődési központ évezredeken át meghatározója volt az eurázsiai fejlődésnek. Az i.e. 5 100-ban indult népesség-kitelepülés milliós nagyságrenddel jellemezhető, hiszen többezer településről van szó, s ezek átlagos népessége néhány száz fő. Igor Manzura orosz régész 2005-ben jelentette meg az Oxford Journal of Archaelogy-ban eredményét, amely szerint az i.e. 5. évezredtől Erdélyből nagy létszámú népesség költözött egyre keletebbre, település-hullámok egymásra következő sorozatát hozva létre a nyugat-eurázsiai síkságon (Manzura, 2005). Felmerült bennem a kérdés: mi vezethette a Kárpát-medence korabeli lakóit arra, hogy nyugat felé csak kis csoportokat, kelet felé viszont hatalmas népességet bocsásson ki?
A magyarázatra az első fény akkor vetődött, amikor felismertem, hogy ugyanez a különös jelenség bukkant fel i.sz. 1 492-ben, amikor is II. Ulászló magyar király szentesítette az ősi székely szokásjogot, amely szerint hadiállapotban a székelyek hadrafoghatók, de amíg keletre minden egyes telkes székelyt behívhatják katonának, addig nyugatra csak minden tizediket (Rugonfalvi Kiss, 1939). Első pillantásra megdöbbentő, hogy az ősi székely szokásjog szerint a székelyeknek nem mindegy, milyen irányban található az a csatatér, amelyen életüket kockáztatják. Erre a jelenségre azt a magyarázatot találtam, hogy a Kárpát-medence növény-és állatföldrajzi viszonyai alapján egy övezetbe tartozik az eurázsiai síksággal (2. kép),
hasonlóak az életfeltételek, tehát minden bizonnyal a Kárpát-medencében őshonos nép elsősorban kelet felé települt ki már az emberréválás időszakában. A Rudapithecustól a gravetti népig valóban kimutathatóak a Kárpát-medencéből történt kirajzások (Grandpierre, 2010). Így tehát a Kárpát-medencei ősnép utódai, akik tisztelték őseiket, őseik földjét, szintén elsősorban keletre települtek ki, hogy biztosíthassák népük folytonosságát. Az ősi székely szokásjog ugyanebből a hagyományból eredhet, és ez a székelyek őshonosságát új távlatok közé helyezi. Ha a jogarhordozó nép és a székelyek egyaránt az égtájak iránya szerint döntöttek életük egyik legalapvetőbb kérdésében, mégpedig jelentős különbséggel, mindketten a keleti irány javára, akkor a két nép hasonlóan gondolkodott, hasonló gondolatrendszere volt ebben a különlegesen egyedi kérdésben, tehát a két nép minden bizonnyal egymással azonos. És ha ezt a következtetést további tények is megerősítik (lásd Orbán-Grandpierre, 2009), akkor az i.e. 6. évezredben Erdélyben őshonos székelyektől származik az i.e. 1. évezredben a görögöktől szkíta nevet kapott nép! Ezt a meglepő következtetést egész sor alapvető tény támasztja alá. Ezekből mutatunk be néhányat.

ke03.0303

Grandpierre K. Endre (1996a, 23-36), és nyomában Orbán Dezső (Orbán, Grandpierre, 2009, 29-37) kimutatták, hogy a székely népnév és a szkíta népnév ugyanannak a népnévnek két változata. Grandpierre K. Endre amellett érvelt, hogy a székely és a szkíta ugyanaz a nép (1996a, 29 és a következő oldalak). És ha ez az azonosság kimutathatóan székely eredetet jelent, az az egyik legnagyobb fordulatot jelentheti történelemszemléletünkben.
Figyelemre méltó, hogy Govedarica a „jogarhordozók népét” a „sztyepp urának” nevezi. A jogarak kétségkívül felségjevények, tehát a „jogarhordozó nép” egy királyi nép. Mekkora létszámú lehet ez a királyi nép? Manzura több, mint 800 település adatait dolgozta fel. Ezek átlagos létszáma 30 és1000 fő közöttire tehető. A szóban forgó korban és körzetben többezer településen lakott a jogarhordozó nép, tehát létszáma többszázezres, milliós nagyságrendű volt már az i.e. 5. évezredben. Az új környezetben hamarosan hatalmas fejlődés indult be, ahogy azt a királyi kurgánok építése is jelzi (lásd alább). A jogarhordozó nép 3 000 éves fennállása után folytatódik a pre-kimmerek (gerendavázas műveltség, srubnaya) és a pre-szkíták (andronovói műveltség) népében (3. kép), a Kárpát-medencétől Koreáig terjedő hatalmas övezetben.
Az i.e. 1. évezred első felében a kimmerek, a szkíták és a keletebbre a hunok uralják az egész eurázsiai síkságot. Ez a három népnév a jelek szerint ugyanazt a népet takarja. Hérodotosz (Herodotus, i.e. 440) szerint az i.e. 1. évezred elején a kimmerek királyi törzse és a nyugat-eurázsiai síkságon őshonos, a királyi kimmerekkel együtt élő nép egyenlő katonai erőt képviseltek. (Megjegyezzük, hogy a magyar fordításban – Hérodotosz, 1989, 269. o. - a bennszülöttek, őshonosak jelentésű angol „natives” szót „kimmerek”-re cserélték, és ezzel a bennszülött, őshonos jelentést eltüntették.) Ezek szerint a királyi kimmerek népe a nyugat-eurázsiai síkságot évezredek óta lakó nagy nép létszámával összevethető létszámú! Ez a királyi nép ráadásul kiemelkedően magas, rendkívüli jelentőségű tudással és gazdagsággal bírt.
ke03.0304
ke03.0305
ke03.0306

Govedarica megjegyezte, hogy az (I)-(V) körzetek i.e. 5 100-tól kezdve háromezer éven át szoros kapcsolatokat tartottak fenn egymással. Ez a tény arra utal, hogy évezredeken és ezer kilométereken át képes volt ez a nép megtartani egységes szervezettségét, vagyis rendkívüli államszervező képességgel rendelkezett. A kiemelkedő államszervező képesség az őskorban és az ókorban a mágusok sajátja, éppúgy, mint a magasműveltség, a nőtisztelet, és a nők kiemelkedő tudása. Ezen jelenségek együttese tehát egyrészt azt jelzi, hogy az időszámításunk előtti évezredekben a Kárpát-medencében volt a mágusok központja, másrészt azt, hogy az eurázsiai síkság népességének a Kárpát-medence az őshazája.
A régészek rendszerint fazekasedényeikről, temetkezési szokásaik jellegzetességeiről, vagy első jelentős lelőhelyeiről nevezik el a régészeti kultúrák népét. Azt a népet, amit Govedarica egyik temetkezési szokásáról a jogarak népének nevez, a legtöbb kutató lelőhelyeiről erősdi (Erdély), kukutyini (ma: Moldva), vagy tripoljei (ma: Ukrajna) kultúrának nevezi. Ezt az erősdi, kukutyini-tripoljei kultúrát (4. kép) ma az első európai civilizációnak tekintik (History of Europe, 2010).
Fejlett írása volt az i.e. 6. évezred végén (Tordos, Tatárlaka, Vinca), és az írás innen terjedt el Délkelet-Európába (Fehérné Walter, 1975, 1. Kötet, 37.o.; Todorovic, 4. térkép).
Natalie Taranec, a Sydney-i Powerhouse Museum munkatársa 2005-ben megjelent cikkében az i.e. 5 500-tól i.e. 2 400-ig az eurázsiai síkság nyugati felén élő kukutyini-tripoljei műveltség népéről (Cucuteni-Trypillian culture, 2010) megjegyzi, hogy a kukutyin-tripoljei műveltség népének utódai a szkíták. Ha viszont az eurázsiai síkság népe a Kárpát-medence ősnépéből települt ki, akkor a Kárpát-medence őshonos népe a szkíták elődje. Mivel a székelyek magyarul beszélnek, és őrzik ennek az ősnépnek a hagyományait, szokásait, ezért arra a következtetésre jutunk, hogy a Kárpát-medence őshonos népe, a szkíták, és a székely-magyarok egyugyanazon nép, különböző korokban, különböző megközelítésben nyert elnevezései.
Különleges népjelzőnek számít, és ezért erről a temetkezési szokásáról nevezték el a kurgánok (halomsírok) népét. A halomsíros temetkezés az i.e. 5. évezredtől az i.u. 2. évezred elejéig volt jellemző, elsősorban a Kárpát-medencétől Koreáig terjedő eurázsiai síkságon. A régészek ezt a hatalmas időszakot több alegységre tagolják, ezek időrendi sorrendben a következők: a kukutyini-tripoljei kultúrával kapcsolatos Sredny Stog kultúra (ehhez fűzik a lovaskultúra megszületését az i.e. 5. évezredben), a gödörsíros kultúra, a gerendavázas kultúra, a szkíta, a szarmata, a hun, és a kun-kipcsak. Ha a kurgánok építése egy történelemből ismert néphez köthető, akkor ez a nép a szkíta-szarmata-hun-kun-kipcsak nép. Tegyük hozzá, hogy az Alföldön 40 000 kurgán létét tartják számon! A kurgánok népe rendkívüli tudású, kiemelkedő szellemi, technikai, művészi és anyagi gazdagsággal bírt. Az i.e. 3 500-3 300 időszak körül például a Kaukázus északi lábánál fekvő Kubán erdős-sík körzetben különösen gazdag, kimondottan királyi kurgánsírokat kezdtek emelni. Az óriás halomsírokat kőoszlopok övezték, s mélyükben mesés kincseket rejtő sírkamrákat őriztek. A sírkamrákban 70 literes óriás üstöt is találtak. Ezek az üstök kaukázusi eredetű, arzén tartalmú bronzból készültek, mellettük arany- és ezüstlemezekből készült, állatdíszítéses vázák, arany bikával díszített ezüst rudak, bronz fokosok és tőrök, többszáz arany, türkiz és kalcedon ékszerek feküdtek (Anthony, 2004). Az üstök később a szkíta, hun és magyar nép jellegzetes tárgyaiként ismeretesek (6. kép, törteli hun üst).

ke03.0307

A régészeti népjelzők tárgyak jellegzetességeire épülnek, tehát az adott tárgyakat előálltó népnél rendszerint szűkebb korszakra és körzetre korlátozódnak (Grandpierre K. Endre – Grandpierre Atilla, 2006). Világos ugyanis, hogy a mai magyar nép más tárgyakat használ ma, mint száz vagy ezer évvel ezelőtt, mégis ugyanarról a népről van szó. Hasonlóan, a történelmi népnevek is gyakran leszűkítő jellegűek, különösen egy ősi és nagy körzetben élő nép esetében, mert a különböző korokban az adott nép másként szerveződhet, és a különböző szomszédos népek is másként nevezhetik. Ráadásul többféle jellemző tulajdonsága is lehet egy-egy népnek, és az elnevezés ezek közül szükségképpen egyet emel ki. A jogarhordozók népe (Govedarica, 2004) ugyanabban a korban (i.e. 5 100 – i.e. 2 400), ugyanabban a körzetben (Kárpát-medence és az eurázsiai síkság) él, ugyanazon jellemzőkkel bír, mint az erősdi-kukutyini-tripoljei műveltség népe (Cucuteni-Trypillian culture, 2010), és a kurgánok népe (Kurgan culture, 2000), tehát ez a három nép-elnevezés a valóságban ugyanazt a népet takarja. Azonosítható-e, hogy melyik, a történelemből ismert nép őseiről van szó? Próbáljuk ezt a kérdést az eddig bemutatott eredményektől függetlenül megvizsgálni! Ehhez egy újabb régészeti népjelzőre támaszkodunk. A hatalmas üstök a hunok régészeti népjelzői (Bóna-Cseh-Nagy és munkatársai, 1993). Érdekes, hogy az „üst” címszónál az üstöt az angol nyelvű Wikipédiában a magyar bogrács képével szemléltetik (Cauldron, 2010)! Erdélyben szkíta üstöket is találtak (7. kép).

ke03.0308

A kurgánok népe szintén hatalmas üstöket állított elő (Kurgan culture, 2000), és ez azt jelzi, hogy a kurgánok népének utódai a hunok. A Tien-San hegység északi lábánál fekvő hatalmas Issyk Kul tó mélyén (a mai Kirgizisztánban) egy bámulatosan nagy szakértelemmel megalkotott 2 500 éves hatalmas üstre bukkantak. A szakértők szerint az egyes darabok egymáshoz illesztése annyira pontos, hogy ehhez hasonló pontosságot ma csak nemesgázban végzett fémmegmunkálással lehet elérni. Rejtély, hogyan volt képes elérni a 2 500 éve itt lakó királyi szaka-szkíta nép ilyen magas-technológiájú tökélyt. Különlegesen magas szintű a bronz tükrök, a díszes lószerszámok és sok más egyéb tárgy kialakítása. A víz alatt kisebb, aranyból készült drótgyűrűket és nagy, hatlapú aranytömböket találtak (Lukashov, 2008). Ez a szkíta műveltség legalább olyan magas szintű, mint az ókor legmagasabb, ismert műveltségei, a görög vagy az egyiptomi. A királyi szaka-szkíta nép öltözködése is rendkívüli műveltséget és gazdagságot sugároz (8. kép). Tegyük hozzá, hogy a legújabb embertani vizsgálatok szerint a gerendavázas kultúra népének koponya-adatai azonosíthatók az ugyanebben a körzetben utánuk következő szkítákra jellemzővel (Dolukhanov, 1996).

ke03.0309

Az Ordos körzetéből az i.e. 8.-6. században Európába érkezett hunokat az ókori görögök szkítának nevezték (Gilbert, 2002, map 2; 9. ábra), tehát a két népnév, a szkíta és a hun, ugyanazt a népet jelzi, ugyanabban a korban, csak két különböző szomszéd nép által.
Érdekes például, hogy Ciprus szigetére az i.e. 8. században érkeztek meg a szkíták. Virágzó társadalom bontakozott ki nyomukban, királyi sírokkal, amelyeket bár kiraboltak, még mindig igazán királyi bőséggel kápráztatnak el bennünket. Lóáldozat nyomai, bronz állványok, óriási üstök szirénekkel, griffekkel díszítve, díszes szekerek, lószerszámok, elefántcsont-gyöngyök és páratlan eleganciával díszített trónok vallanak mestereik magas műveltségéről (Prehistoric Cyprus, 2010).
Nem kétséges, az ősi helynevek, amelyeket még nem fertőzött meg a terjeszkedő, hóditó hajlamtól űzött országok nyelvi imperializmusa, valamely nép ittlétének vagy ittnemlétének legszilárdabb bizonyítékai közé tartoznak (Grandpierre K. Endre, 1996b, 48). Az eurázsiai helységnevek vizsgálata alátámasztja az eurázsiai síkság településeinek erdélyi székely eredetét (Bihari, 2004). Herodotosz írja, hogy a szkíták önelnevezése: szkolota, vagyis levágva a –ta népnév-képzőt, a szkol, szikul, székely népnév mássalhangzóira bukkanunk. Bihari (2004) a világ többszáz millió helynevének számítógépes elemzésével kimutatta, hogy a sz*k*(l) népnév (itt a * jel tetszőleges magánhangzót jelöl) változatai elsősorban Eurázsiában, azon belül is a Kárpát-medencében, Erdélyben és Moldvában a leggyakoribbak. Az egész Eurázsiára kiterjesztett keresés során tömegesen bukkannak elő az erdélyi helységnevek. A helységnevek tanúsága szerint a székelyek elnevezése valójában nem más, mint az ősi szaka népnév modern változata, írja Bihari (u. ott, 91. o.). Az itt bemutatott tények értelmében azonban fordított a helyzet: inkább a szaka, szkíta népnév tekinthető a székely népnév változatának.
Vizsgálataink szerint a szkíták székely-magyar eredetűek. Az i.e. 5 100-tól az ókori görögök koráig ez a népesség sokszorosára növekedhetett. Az a földrajzi körzet, amelyben éltek évezredeken át, i.e. 5 100-tól i.sz. 453-ig, Atilla meggyilkoltatásáig, kiterjedt a Kárpát-medencétől Koreáig és Észak-Indiáig (Grandpierre K. Endre – Grandpierre Atilla, 2006; Grandpierre, 2007). Ez a tény alátámasztja, hogy az ókori történetírók a szkítákat a legrégibb és legnagyobb lélekszámú népként ismerték. „A szkítákkal egyetlen európai nép sem állhatja ki az összehasonlítást, sőt még Ázsiában sincs egyetlen nemzet sem, aki megmérkőzhetne velük, ha összefognak.” (Thukydides, i.e. 431). Terdzsüman Mahmud, I. Szülejmán szultán tudós magyar tolmácsa által megmentett Árpád nagykirály-kori magyar ősgeszta, a Tarih-i-Üngürüsz (magyarul: A magyarok története, 1982; tehát az “üngürüsz” népnév a magyarok török neve) ekképpen emlékezik meg a vízözönt követő időkben Hunor által a Kárpát-medencében talált népről: Hunor, Nimród fia - “elvált Adzsem /Perzsia/ padisahjától, és Pannonijja tartományába költözött. Amikor abba a tartományba érkeztek, látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai vannak nagy számban, sok gyümölcse és bő termése van annak az országnak, és az ő nyelvükön (azaz Hunor népének a nyelvén) beszélnek az ottani népek.” Az eredetileg regősök által írt őskrónika azt bizonyítja, hogy üngürüsz népe Hunor nemzetségéből származott. Tökéletesen világos okfejtés és ezredéves régiségből fakadó nyom ez a magyar nemzeti lét ősi voltára és arra, hogy a magyarok már a vízözönt követően itt éltek, és innen költöztek ki a vízözön után az Európa keletén fekvő másik Szkítiába. Grandpierre K. Endre (1979, 1990) kimutatta, hogy Csodaszarvas-mondáink több tízezer évre tekinthetnek vissza, és a magyar őshazába, a Kárpát-medencébe történő visszatérés isteni elrendeléséről tanúskodnak.
Xenophon írja, hogy Európát és Ázsiát a szkíták uralják. Ezt a régészeti leletek teljes mértékben alátámasztják. A szkíta befolyás kiterjedt Koreáig és Japánig. Különböző koreai tárgyak, mégpedig nagy jelentőségűek, mint például a koreai Silla királyság koronái, szkíta jellegűek. Hasonló szkíta jellegű koronákat találtak Japán Kofun korszakában (i.sz. 250-538, vagyis az ún. hun korban) (Cambon et al., 2006, 282). A kínaiak a szkítáktól vették át az állatstílust (Mallory, Mair 2000). A hun-magyar népzene hatása a kínai népzenére máig kimutathatóan meghatározó jelentőségű (Juhász, 2006). Nagyon ősi időkben, vagy már a kínai vallás hajnala előtt, a mágusok vallásának szervezett papsága lehetett (de Groot [1982, VI, II:1187]). Az i.e. évezredekben a mágusok a kínai vallás minden szintjén vezető szerepet játszottak (Schafer [2005, 234]). Victor H. Mair, a kínai nyelv és irodalom professzora régészeti és nyelvi bizonyítékokra bukkant, amelyek azt bizonyítják, hogy az ó-kínai „*myag, mágus, természettudós, filozófus” jelentésű szó nem kínai, hanem közép-ázsiai eredetű (Mair [1990]). Kínában a mágusok tanítása elsősorban az ősi királyi vallásban volt fontos (Harper [1995]). A kínai univerzalizmus, konfucianizmus, taoizmus a mágusok tanításaira épült. Modi professzor (Modi, 1926) és Aradi Éva (Aradi, 2005) könyveiből tudjuk, hogy a szkíta-magyar-hun kultúra alapvető hatást gyakorolt az indiai történelemre és műveltségre (Grandpierre, 2007). Hiteles történetíró, Josephus Flavius (i. sz. 37) írja Antiquitates c. munkájában (Flavius, 1957, 59), hogy Magóg és Gomer népei a vízözön után „a Don folyóig, nyugaton pedig Gadeiráig (ma Cadiz), elfoglalván a térséget, amelyre rábukkantak, s amelyet előttük senki sem lakott, a saját neveik szerint nevezték el a népeket”. A Hérodotosz feljegyezte szkíta ősmondában Hargita első emberként „néptelen tájon” született, vagyis a szkítasággal jelent meg az ember a Kárpát-medencében.
Középkori krónikáinkban, néphagyományainkban megőrződött annak hite, hogy a magyar hajdanta a világ legnagyobb lélekszámú népe volt. A magyar őskirályok a négy égtáj urai, ők szervezték meg a négy égtáj őreinek hálózatát, szorosan ide tartozik a négy folyó, az esztergomi oroszlános címer négy sávja. Az őshazához ragaszkodás fejeződik ki a középkori „Extra Hungariam non est vita” (Magyarországon kívül nincs élet) szólásban is (Grandpierre K. Endre, 1996c, 68). A székelység többezer éves erdélyi őshonosságára nemrég derült fény (Orbán-Grandpierre, 2009).
Mindezek fényében ideje felismernünk: a székely-magyarság szkíta-hun eredetének tétele helyett helyesebb ma már a szkíta-hun nép székely-magyar eredetéről beszélni.

ke03.0310 

Forrás:

2016. december 26., hétfő

AVAROK

AVAROK
Tomory Zsuzsa


Az Avar-domb kincse
Ady Endre

Zengett az Avar-domb
Őszi, csöndes éjeken
Apám kis földjén.
Zengett az Avar-domb,
Nekem zengett, csak nekem.

*

 AVAROK


Mielőtt népünk egy csoportja történelmi eseményeiről, kapcsolatairól szólnék, fontos e népcsoportok ősi jellegzetességeit megismerni, hogy ezek alapján felismerhessük őket későbbi történelmük színpadán még akkor is, ha ősi korok történelemírói esetleg más, előttünk ismeretlen név alatt emlékeznének meg róluk helyi szokásjog, tudatlanság, vagy éppen szándékos történelemferdítés miatt. Minden körülmények között meg kell jegyeznünk azt, hogy egy nép lelke nem változik, s gyermekkora emlékeit, eseményeit további életének részévé téve, ezekhez mint fényforrásokhoz vissza-visszatér, s ezen fényforrások késői ezredek embereinek is útat mutatnak mindaddig, amíg ezek jelentését meg tudják érteni.

Új történelemírás kezdetét szeretném jelezni e dolgozatommal, amit Szerves történelemtudománynak nevezek. Addig nem beszélhetünk hiteles történelemről, amíg annak gyökereit és éltető talaját nem ismerjük. Ezek hiányában a jövő történelmét ma készítő emberek lelkében is betölthetetlennek látszó hiányérzés él, ami bizonyos mértékben gátolja teremtő munkájukat, s az abban való emberi és társadalmi kiteljesülésüket. Nemcsak a történelem kutatása igényeli ezt a szerves kapcsolatot, de műveltségünk minden ágazata is. Nyelvi szinten elkezdtem e munkát Szerves magyar nyelvtudomány című tanulmányomban. Kodály Zoltán kitért nyelvünkért való felelősségtudatra, s szerinte minden hibásan kiejtett szónak szinte testi fájdalmat kell okoznia a hazáját, nyelvét szerető embernek. Ezt az édes, fájó érzést csak a gyökerétől meg nem fosztott, élő, érző szervezet rejtheti önmagában, s minden téren kimunkálásra vár.

Az anyaméhben magunkévá váló őstulajdonságok figyelembe nem vétele számos, s igen változatos tévedésekre, tévedés hálózatokra adhat alkalmat, hiszen a félreértések nemcsak az ókori, idegen történelemírók tollából származnak, de az azóta eltelt, s jelenig tartó történelemírás honi kiértékelői is tévedések hálójába kerülhetnek. Néhány ilyen példa:

a. Történészeink helytelennek minősítik az ókori szaktárs közléseit,

mivel a jelenben már nem ismerik a régmultban használt megnevezések való értelmét. Ilyen gyakran félremagyarázott népi hovatartozás a Bíborbanszületett, népünkkel kapcsolatos turk megnevezése, mely értesítést a görög történész Tormás Árpád-ivadéktól kapta, aki nyilván tudta, milyen néphez tartozik, milyen nyelvet beszél. Azzal, hogy magát, illetve azon népcsoportot, melynek kötelékében élt turk-nak nevezte Porphyrogenetos értesülhetünk a napnál világosabban a tényről, hogy abban az időben volt még egy turk-nak, török-nek nevezett ősmagyar törzsünk, mely éppen úgy a magyar népi egység része volt, mint a palóc, a székely, a jász és egyéb néprészünk, s semmi köze a mai történelem török népéhez és nyelvéhez.

b. Különböző nevek alatt megjelenő népi egységeink kibenlétét nem tudják egymástól elválasztani,

mivel nincsenek tisztában nemzetalkotásunk alapeszméivel, melyek a legkorábbi idők óta rendszerezték összetartozásunkat. Ilyen Dr. László Gyula kiváló régészünk, aki néha megközelítő egyenlőségjelet vont az avar – hun – székely népegységek közé: „...árpádházi királyaink áttelepítették az avarokat (húnokat, ekkor már székelyeket?) Erdélybe.”[1] Talán minden esetben a hún hovatartozás jelentette a legnagyobb gondot nemcsak neki, de több történészünk, régészünk számára is. Móra Ferenc, ki talán a legtöbb avar sírt tárta fel Hazánk területén fejezte ki ezt a legtömörebben: „Hun hún, hun meg nem az...”[2] Ilyen kérdéses esetekben nemcsak az általános régészet által elfogadott kormerhatározó jegyek ismerete igazít bennünket a helyes útra, hanem – jelen esetünkben -- az avar, vagy székely, vagy hún jegyek ősvallási, illetve ősműveltségi kapcsolatainak alapos ismerete.

c. Minden nép történelme, műveltsége szerves alapokból indul el és virágzik. Azon esetekben, mikor e szerves alap földje sovány, életképtelen növényt nevel, a nép műveltsége is szükségszerűen azzá válik, mégpedig saját hibáján kívül. Ez utóbbi pont valóságát, e tárgy egész világra kiterjedő ágazatait jelen írásom nem érinti hiszen ez külön tanulmány írását igényelné.

Mielőtt tehát az avarok történelméről kezdek beszélni, első sorban magyar népünk, ezen belül az avarok ősi jellegzetességeivel szeretném megismertetni az olvasót.

Előljáróban személyes emlékeimet is érintem. Először azért, hogy a népi ősemlékek jelenkorig való átélését bemutathassam, ha csak ilyen egyszemélyes keretek között is, másodszor pedig azért, mert – amint ezt a mondat eleje sejtteti -- az avar néphez igen közelállónak érzem magam: édesanyám a bajorországi avarok közül származtatta magát. Nagyapám szőlője pedig a Baranya-megyei Váralján (ma Várfő) volt, mégpedig a helybeliek által vár-nak nevezett hegyen. Váralja öregjei gyermekkoromban még tartották avar hovatartozási emlékeiket, mint például anyám keresztanyja. Maga a váraljai vár lépcsőzetesen emelt kerek vár volt. Avar szótár szerint nem is kellene a kerek szót kiírnom, hiszen a vár szó maga is kört jelentett, egy körbe zárt területet. E váraljai vár lépcsőzetes oldalain régi járatok nyílásai még némileg nyitottak voltak az 1960-as években is, melyekbe kirándulásunk alkalmával vállalkozóbb kisfiúk még bele is tudtak mászni. A falu öregjei elmondták, hogy a század elején – itt a XX. századot kell értenünk --  még mindenki úgy tudta, hogy az avar kincsek rejtekhelyén, e vár közepén, mélyen a földszint alatt még mindig lehetnek kincsek. Elbeszélésük szerint az 1900-as évek elején „valami francia tudósok” (megközelítő, személyes emlék őrizte idézet) dolgoztak a várban, szobrokat is hoztak ki onnan és elvitték magukkal. A falu öregjei emlékeztek még arra is, hogy a „régi jó időkben”, amikor a szegénység még nem szorongatta a népet, a keletre tájolt házak oszlopai fényes fémmel fedettek voltak, a rajtuk tükröződő, kelő nap fénye ébresztette a szobákban alvókat. Hasonló, bronz-tornácos bronzkori házak rajzát leste el Magyar Adorján a volt avar vidékek kézimunkáin.[3] Az asszonyok sokszoknyás ruhájának fő színe a tűzközelét szerető embereknek kedves barna volt, némely kisebb piros, s még kevesebb zöld mintázattal. Erre jól emlékezem, mert úgy hat-hét éves koromban „beöltöztettek”, s igen büszke voltam a szép ruhára. Beszédük egy kicsit más volt, mint felénk, pedig a távolság nem volt nagy Dombóvár és Váralja között. Különösen feltűnt, ahogy a zsibákat szólítgatták – sajnos elfelejtettem e mondásukat. Gyermek fejjel csodálkoztam, hogy a kis jószág ezt is megérti.

Másik személyes emlék férjem szülőháza területén lévő, hazánk egyik legnagyobb avar vára, Szabolcs községben. Alapja ősköri maradványokat tartalmaz, maga a vár az árpádi honfoglalás előtt már állt, Szabolcs vezér csak javítási munkálatokat végeztetett rajta. 33 ezer négyzetméteres területen fekszik.[4] A falu népe régi idők óta ide temetkezett, amíg a szovjet megszállás utáni időben ki nem lakoltatták innen a halottakat, közöttük férjem édesanyját is, nyilván azért, hogy „se híre, se hamva” ne maradhasson meg a helybéli, igen fontos történelemnek.

Az apám szülőfalujában, Mosonszentjánoson feltárt avar sír ásatási anyaga a hún-avar együttélés igen fontos bizonyítéka.[5]

Visszatérve a történelem szerves alapokon történő vizsgálatának szükségességére, elsőként a népek hitvilágával foglalkozom. Tudósok napjainkban bebizonyították, hogy az emberiség Isten-ismeretének igénye örökletes egységeiben[6] már fellelhető. Az ősavar jel- és hitrendszert Magyar Adorján dolgozta fel részletesen[7]. Az itt összefoglalt bizonyítékok alapján tudjuk, hogy – mint Nap és tűztisztelő (de nem imádó) népnek – a Napot és átvitt értelemben a fényt jelképező kör és egyenlőszárú kereszt volt a legfőbb jelképe. Régészeink az elmúlt ezer és néhány száz évvel ezelőtti avar sírokban bőven talált és felszínre hozott keresztek alapján arra a meggyőződésre jutottak, hogy az avarok már korábban keresztényekké váltak, talán bizánci, vagy egyéb népekkel való találkozás eredményeképpen. Amikor a sírok kereszténység előtti időből származnak, s mégis található bennük kereszt, feltételezik, hogy ez valamiképpen az emberiség őshitvilágának egy jelképe, s ezzel egy kicsit közelebb is kerülnek az igazsághoz.  Ha a kutatóknak tudomásuk lenne a kereszt avar jelentőségéről, nyelvükben elfoglalt helyéről és mondanivalójáról, még kisebb körre, a Kárpátmedencére szűkithetnék a kereszt eredetének a helyét.

Akkor, amikor a keresztet a kereszténységgel hozzák kapcsolatba fel kell figyelnünk arra, hogy a korai keresztények első temetkezési helyeiben (katakombáiban) kereszt nem volt, s ez később, a Kr.u. III. évszázdban jelenik meg csupán.[8] A keresztek első megjelenése összeköthető a korai keresztények Pannonia bányáiban végzett kényszermunkáinak idejével, ahol alkalmuk lehetett az avar kereszténységgel megismerkedniük. Azért mondom avar kereszténységnek a kárpátmedencében található vallást, mert az avarokon át  népünk is jól ismerte a kereszt jelét ősidők óta, s vallásukat ehhez kötötték. Tudtommal egyetlen római-, görög-katholikus, vagy protestáns keresztény gyülekezet sem eredezteti hite nevét a keresztből, hanem Krisztusból. Ezt egyedül a „pogány” avar-magyar kereszténység tette. A római kereszténységben néha napjainkig fellelhető az a nézet, hogy a kereszt a „szégyen fája” akkor, amikor az avar őskereszténységben a kereszt kezdetektől fogva az egyetemes fény és a Nap jelképe volt. Erdélyi Zsuzsanna ősi magyar imagyűjteményeinek gyakori képe a „forogjatok szent keresztek” gondolaton nyugszik, ezzel bizonyítva őseink azon tudását, hogy a világegyetemben, s így sejtjeinkben is élő fény forog.

Korai avar keresztek szép példáit hozza Milena Prindelsberger Mrazovic műve.[9] A kereszt, kör és fény összetartozásának gyönyörű bizonyítéka a Nagy Károly hadjáratai alkalmával elhurcolt két hatalmas avar csillár, melyek ma az Aachen-i és Hildesheim-i székesegyház díszei.[10] Arról ott éppen úgy nem esik említés, hogy a csillár készítői avarok voltak, mint ahogyan nem említik azt sem, hogy mire egy nép a műveltségnek ezt a fokát eléri, hosszú századok fejlődési folyamatára van szükség, mely folyamat feltétlenül megelőzte a nyugati kereszténység idejét. Külön vallástörténeti tanulmány tudná csak felölelni az ősavar-kereszténység ezernyi bizonyítékát.

1. Fenti gyér példák nyomán is biztonsággal állíthatom, hogy a keresztet és kereszténységet az avarok nem vették át senkitől, hiszen ők voltak az őskereszténység alkotói. A mai u.n. keresztény „nagyegyházak” a magyar ősnépektől, s ezek között főleg az avaroktól vették át hittételeiket, szertartásaik nagy részét. Ilyen például a virágvasárnap, az avarok körében barka-ünnepnek nevezett hamvazószerda, Virágos Szent János tűzugró ünnpe, Borbála nap, melynek átörökített hagyománya még mai napig is él a Brit Szigetek hagyományaiban az avar ihletésű körbe foglalt, ma kelta keresztként ismert keresztekkel együtt [11],  az énekelt mise, mely dalos táltosaink szertartásait utánozza, a fatörzsként kiképzett szószék, mely a táltos világfájával azonos, hogy csak néhányat említsek. Sajnos a szép külsőségek lelki tartalmát nem vették át, talán még nem is értették meg azok magas lelkiségét.

Néhány kivétel említhető olyan esetekben, amikor a Kárpátmedencéből kivándorolt, majd visszatérő avarok bizánci, vagy római kereszténységgel találkoztak, a rájuk gyakorolt nyomásnak engedve megkeresztelkedtek az ott dívó valamely „keresztény” szertartás szerint ezek papjai által, de ugyanakkor megtartották saját ősi kereszténységüket. Erre engednek következtetni Géza fejedelem szavai, amikor arra hivatkozott, hogy megengedheti magának több vallás gyakorlását is. Itt alkalom nyílik annak megemlítésére, hogy őseink vallás dolgában mindig nagyon engedékenyek voltak, s nem véletlen, hogy a Kárpátmedencében született meg a mostani európai műveltség első, vallásszabadsággal kapcsolatos törvénye 1578-ban a Torda-i országgyűlésen.

 László Gyula is kitért a térítések sikertelenségére, s feltünőnek találta, hogy azokon a területeken, ahol elvárható lett volna a tömegesebb áttérés, az ellenkezője található: „A nyugatmagyarországi avar sírokban nyoma sincsen a kereszténységnek, s így nyilvánvaló, hogy csak látszólag hódoltak be a térítésnek, nyilván megaláztatásukkal járó szükséges rossznak tekintették. Akkor azonban, amikor arra került a sor, hogy a túlsó életbe indítsák halottaikat, csak ősi szokással temették el azokat.”[12] S az ősi szokások része volt az avar fénykereszt. Ugyancsak halotti kellékek között találjuk ma is a legősibb jelképes mintákat, mint például a halotti lepedőkön, melyeket pap nem lát, éppen úgy, mint ahogyan jelenlétében soha nem imádkoznák el ősi imádságaikat.[13]

Az avar hitvilág nyelvi kapcsolatainak tárgyalása erőltetettnek tűnhet e tanulmány elején, de a későbbiek folyamán láthatjuk, hogy avar társadalmunk felismerése ezen ősműveltségi alapon nyugszik. Ősistenük a Mindenséget fenntartó őserő, kit Ar, Er néven tiszteltek, ősistennőjük Ara. Kettejük szűz öleléséből származik első és egyszülött fiuk, Arany istenük, ki a fény szárnyán hozzánk érkező egyetemes Élet. A teremtés anyagi világában Istenük neve a fenti nevek B-s változata: Bar-ata (más változataiban Varuk, Barisa, Páris) és Bar-anya, népünk Kisboldogasszonya, élet, tűz és föld anyja, kit ismertek Virona és Firuna (Viráganya és Földanya) néven is; jelképes virága a barka. Teremtő fiuk, arany hajú gyermekük a Bárány, ki a fény, az élet és nap megtestesítője. Ezek ismeretében világossá válik előttünk, hogy az avarok őshazája Baranya földanya nevével fémjelzett terület volt, innen származtak tovább a világ majd minden pontjára. A teremtés szent szüleinek avar nevét világunk már gyakran elfeledte, vagy másnak tulajdonította. Ilyen a nagytudású Ipolyi Arnold egy megjegyzése, hogy már senki sem tudja, milyen asszonyság lehetett Firuna, s a Brit szigetek lakói sem tudják már, hogy Szent Barbara, Szent Brendan avar földön találkozott először a keltákkal, onnan vándoroltak velük tovább. A kelta Földanya Virago neve is az avar földanya, Vironánk nevének emlékét idézi.[14] A keltában található számtalan B-R szócsoportú név ugyancsak avar emlékeket dajkál a körbe foglalt „kelta” kereszttel együtt. Ezen szó-jelkép-őshagyomány együttes viszont az avarok őseurópai  jelenlétét támasztja alá.

E B-R szócsoport további változataiban a P-R az erőny anyag felé hajló tulajdonságait, átmenetet fejez ki (pír, parány, parázs, pernye), az F-R a fénygerjsztés földi szavait (fúr, forog, forró), a V-R az anyagban megjelenő élet, mint a vár, mely védelmet és népnevüket fejezi ki, valamint a virág, mely új átmenetet képez ismét a fény világába. A várhoz visszatérve: ezen önmagukra alkalmazott szavuk a fennhatásuk alatt lévő területek, települések egyik legbiztosabb útmutatója. A B-R teremtő erejének fordítottja az R-B a rombolás, anyag-anyagi fogalmak kifejezője (rab, robban, stb.)

2. Népünk kárpátmedencei elindulása kettős, amint azt Csodaszarvas mondánk megőrizte. Magor a földművelés, a megtelepedett élet alapját teremti meg, s így ismerjük nemcsak hazánkban, de vándorműveltségeink emlékeiben is. Igy a főniciaiak egy Magor istenségnek köszönték azt, hogy földművelésre megtanította őket, s egész könyvtárnyi, földműveléssel kapcsolatos könyvet írt számukra.

Magor nevének fordítottja a Kam, Kan, a hún vándor népcsoport szülőatyja. Magor a Nap, Hunor a napsugár ékének jelképe. E két ősatya köré csoportosul népünk tizenhat nyelvi őstörzse, melyek, a Magor fia Magyar kivételével mind a hún életelv szerint irányították életüket. A székelyek, palócok, avarok, s folytathatnám a sort valamennyien hún elvűek voltak. Tehát a magyar elvűek egyhelyben élő, földműves, műveltségalapító nép, s ezt a tulajdonságukat mindvégig megőrizték. A hún elvű törzsek a vándorműveltségek megalapítói, kik vissza-vissza térnek az őshazába. Nem véletlen, hogy a Tárih-i Üngürüszben kizárólag hún népekről van szó: ők a visszatérők, hiszen  népünk feladatát teljesítve ők voltak a távolba vándorlók.

Régészeink azon igyekezete, hogy különválasszák a székelyt a húntól, az avart a kúntól ezek alapján lehetetlen, mint ahogyan nem lehet a napot sem fénye nélkül tárgyalni. Ezen hún elvű népek vallási szótára, jelképrendszere különbözik egymástól, de a hún alapjelkép, az ék mindig helyet kap kifejezéseikben, művészetükben. A székelyek például szent viráguk, a szekfű szirmainak ékecskéiben emelték a  hún hovatartozásuk ékét a magasba. Ezen őstörzsi jelképek mindig csalhatatlan biztonsággal mondják el a sír lakóinak hovatartozását.[15] Ezekre figyelve nézzük meg, hol, hogyan, mikor írták az ősi avarok nevüket térképeinkre.

Gyakori megjegyzés, hogy az avaroknak se híre, se hamva nem maradt, eltüntek a történelem viharában. Ez a megjegyzés viszont már akkor is divatban volt, amikor az avarok nagyhatalomként szerpeltek az európai történelemben. Ennek több okát említik, melyek közül egy megszívlelendő: nevük összecsengett a latin avarus, kapzsit jelentő szóval: kapzsi népek gúnyolták kapzsinak az általuk kifosztott népet. Avarjaink ezért kezdték el a különböző, idegenek által rájuk használt nevet magukévá tenni, mint a szlávos obor. Építményeik, műveltségük termékei, idegen írók feljegyzései mind őskori jelenlétükről adnak hirt.

Kárpátmedencén belül és kívül található városaik, s vármegyéik

Baranya, Parád, Perk, Perkáta, Párkány, Börzsön, Borsod, Bereg, az óbudai Vetvár, azaz Védvár, Vízvár avar műveltségi központok.

Zára mellett Obrovac (olaszul Obrovazzo) Bar, ma Antivari, Budva, Sinus avaricus, Páros, vagy Fárosz, a mai Lesina, vagy Hvar, Bar nevű vár és város, olaszul Antivári, a hyksosok Avaris vára, mely Alsó Egyiptom fölött uralkodott, más neve Hauar[16] (2926), s ez a dalmáciai Hvar város nevével is azonos. Másik városuk Saruhan (Sárkány nevünkkel egyezik.), s Avar város. A nabateusoknak is volt Avar városuk a Vörös-Tenger partján, mely szintén Hauara-ra változott. Az avar név megtalálható földrajzi névként a kora sumir területen is.

Az árjákat megelőző kor Perzsiája, Partia, Faristan, Perzepolis, Veretragna, Firdusi, Barzue, Partia, Farrursi, Fraortes, Bardija, Varanes, Baram, Barviz, Dalmácia[17], Adria mindkét partja csak néhány avar érdekkörbe tartozó terület. Minderről bővebben Magyar Adorján Az ősműveltség című művében olvashatunk.

Mindezen nevek nemcsak az avar Földanya, Baranya nevét viselik, illetve ennek valamely b-p-f-v és r mássalhangzós változatát, de e helyek nyelvi hagyatéka, szokásai, vallása, temetkezése nyomán távolba szakadt ősavar társadalmunkra ismerünk. Példaként megemlítem például Parádot, melynek nemcsak avar népnevük mássalhangzóival azonos P-r töve, de avar tűztiszteleti népszokásai is felkeltették figyelmünket.  Itt az év legnagyobb ünnepe Szent Iván napjának előestéje, ahol fennmaradt az avar szertartású tűzön való átugrás és „tisztes fűvek füstölése”, melyek az avar korból reánk maradt egészségvédő tevékenységek.

Ilyen óvó tevékenység az avar eredetű keresztvetés szokása is, s ugyanilyen védő szerepe van az ember önmaga köré rajzolt várnak (körnek) is, melyen nem tud a gonosz felülkerekedni.[18]

Részletesebben tárgyalva:

Avar várak, városok Magyar Adorján útmutatása alapján.

Bronz korban:

Bari városa már állt az Adria és a Jóni tenger találkozásánál. Vele átellenben áll a Bar nevű város, melynek mai neve Antivari, mindkettő kétségen kivül ősavar nép alkotása. Az Adria déli partján élő partini nép élt, amint erről több régi író megemlékezett (Dio Cassius Historia Romana Hamburg, 1750. fol. Lib. XLI, cap. 49. I. pag. 293): Dyrrhacium positum est in terra quae olim illyrarum parthinorum fuit. Magyarul: „Durazzo azon földön áll, amely régen az illyreké volt.” (Durazzo Antivaritól délre van), (MA766). Strabo L. VII. cap 7 ugyancsak Durazzo környékén élt partim nevű népről ír. G. Gelcih „Memorie sulle Bocche di Cattaro” (könyve a Hercegnovi könyvtárban megtalálható) a 34. oldalon írja, hogy „Gli Avari non del tutto abandonarono  la Dalmazia e Budua conservo il nome di Avarorum Sinus, avendo senza dubbio preso questo nome da quell’ avanzo di Avari di cui dobbiarno riconoscere la discendenza negli abitanti delle Zupe di Grbali.” Magyarul: „Az avarok nem hagyták el teljesen Dalmáciát és Budua megtartotta az Avar-öböl nevet, amelyet kétségtelenül az avarok azon maradványai után kapta akiket Grbalj községei lakósságában kell ismernünk.”

Ezen idézeteken túl Magyar Adorján a következőket mondja: „Nem véletlenség, hogy ezen Budua , másként Budva szintén várral bíró városka e neve azonos a mi Buda várunk nevével, hanem azért, mert régi nyelvünkben buda volt az egykori favárak neve, amelyeket még palánk néven is neveztek, de amely várak falai régen eső és tűz ellen réz-, vagy bronzlemezekkel voltak borítva. Nem valószínű azonban, hogy ezen Sinus Avaricus és az ottani Buda város neve és a szintén ottani lakósság az újabb történelem avarjaitól származott volna, amint ezt Gelcich véli, hanem szerintem, az ősavaroktól, vagyis a régi római írók említette partinoktól.” (MA766)

Dél Dalmácia Budua városában, valamint Albániában is találhatók avar nyomok. Ezek az útvonalak azonosak a korábbi jász terjeszkedés nyomaival, s az avarok esetében is nem vándorlás, hanem terjeszkedés magyarázza meg az avar helyváltoztatásokat. A terjeszkedések idejétől máig is az avarság gyökere a Kárpátmedencében maradt.

Magyar Adorján ugyancsak megemlíti a Zára melletti Obronc, olasz nevén Obrovazzo helységet, mely valaha ugyancsak avar település volt, amint neve mutatja, hiszen a szlávok az avarokat obri néven említik. (MA767)

Duncher Miksa nyomán írja Fáy Elek Az ókor története  és A magyarok őshona című műveiben, hogy Avar nevű városuk a nabateusoknak is volt, a Vörös Tenger partján, melynek ugyancsak volt Huara  névváltozata is. Fáy azt is megemlíti később  (104. old.), hogy „e Vörös Tenger parti város neve szerinte fogalmat adhat nekünk afelől, hogy az avarok egyiptomi várát míly dicsőség övezte, merthogy hiszen ezen sokkal későbbi város neve nem más, mint az avarok szóban levő vára emlékezete.” (MA 769)

Magyar Adorján ugyancsak hoz egy háború alatt felvett, Abessziniát felderítő katonai légifelvételt, melyen kiválóan látható két gyűrűvár Makelle városánál. Itt megemlíti, hogy Abesszinia, más néven Etiópia is a Vörös-Tenger mellett van, az egykori nabateusok országa közelében.[19]

Gyárfás István  A jász-kunok története című műve 561. oldalán a következőket mondja: egy „szent galleni szerzetes, a selyp Nother a IX., s utánna Aventin a X. századbani hunok, vagy avarok földjüket védelem végett kilenc köralakú sövénnyel kerítették be, mely védfal a varrare néven szokott neveztetni.” Magyar Adorján így folytatja: „Igen világosan felismerhetők itt tehát a vár-árok szavaink, melyek közül az are valószínüleg árok szavunk egy régebben létező egymássalhangzós kiejtése lehetett, mivel az oromo nyelvben[20] az irio = árok. A helységnevek vár szórészét, mint Fehérvár, Dombóvár, Kolozsvár, stb. az avar vár és városépítő műveltség emlékei. Vetvár, mai értelmezés szerint Vizvár neve egyúttal Védvár is lehet. MA 770 Ilyen vízzel körülárkolt Víz, illetve Védvárak távolba szakadt rokonai a Brit Szigetek őskori építményei, maga az Artur legenda híres Tor-ja is.[21]

Kagáni paloták

Az abesszíniai körvárakat egy ottani fejedelem lakának tekintette Magyar Adorján, ezeket a valahai kagáni palotákhoz hasonlította, melyek szerinte földből, vályog, vagy égetett téglából épülhettek. Lépcsőzetes voltuk hasonlítható a mezopotámiai zigguratokra, de amíg ezek spirálisan emelkedő lépcsőzetűek voltak, addig az avaroké vízszintes lépcsőzetűek és szerényebb méretűek voltak. Maguk a kagáni várak egyúttal szentélyek is voltak, s ősi időkben a kagánok kettős feladatot láttak el: világi és főpapi tisztjük volt. Ez is még hasonlatos a legrégibb mezopotámiai patesik ilyen kettős feladataköréhez. Ilyen várat Gerebenc vára romjaiban lehet felismerni, Műleher Bódog mutatta be könyvében[22]. (MA 771) Magyar Adorján e várat még repülőgépről látta. Véleménye szerint ez nem kagáni épület, hanem valamely kisebb fejedelemé lehetett. A méreteiben és kivitelezésében sokkal nagyszerűbb kagáni vár feljegyzések szerint a Tisza mellett állott, de mára teljesen el lett pusztítva, mint ahogy a Gerebenc-i várat is már teljesen befedte a bozót és egyéb növényzet. A pusztulást elősegítette az egyházi féltékenység okozta pusztító gyűlölet, hiszen a kagánok a nép főpapjai is voltak, valamint a Nagy Károly féle háborúságok. (MA 772)

A régi Hunnia területén Obergänzendorfban (H. Fischer Weltwenden, Leipzig, 1921 IV. kiadás) is van ilyen kerek avar vár, melyet napjainkbn Hausberg-nek hívják a helyi lakosok, tekintettel arra, hogy a tetején lévő házban kisebb fejedelmek élhettek. Ilyen lépcsőzetes várak megtalálhatók a kora kőkorszaktól kezdve. (MA772)

Az avar várak jelképes értelme: az ég és a föld egymáshoz való viszonya, összetartozása. A vár kupolája, az átjáró kapuk az eget mintázzák.(MA773) Ennek művészi és tudományos változata az esztergomi várkápolna Vitéz János által tervezett csillagkupola-rajza. Az elméleti folytonosság tehát a mai napig megtalálható hazánkban.

E csillagos eget közel hozó, az ég forgásával együtt forgó várak hétköznapi változata a kacsalábon forgó várkastély, melynek létezéséről még Jókay Mór adott hírt egyik regényében. Forgó várakról tudnak az ír legendák is, sőt ezek nyomán Bernard Shaw készíttetett magának egyet, hogy mindig a nap felé tudjon nézni. (MA776)

Egy ilyen vár képét hozza Fehér könyve 67. oldalán Ag-Sarumból, W. Stokeley 1722-ben készült rajzán. 

Példa az afrikai Barnum és Ngambe tartomány, 15-20 km. hosszúságban körülárkolt területének lakósai nyugodtan művelhették földjeiket, mert nem kellett ellenséges támadásoktól tartani.  Az ugyancsak afrikai Wadai tartomány fővárosának neve Waqra, mely teljesen megegyezik vár szavunkkal.(Karl Weule dr. Leitfaden der Völkerkunde, Leipzig, Wien, Bibliografhisches Institute 1912) Hasonló körülárkolt terület az abessziniai Avara, vagy Havara, mely névben az avar és vár szavakra ismerünk. (MA818)

Dr. Weule egy megállapítása igen fontos: ilyen körülsáncolt, árkolt területek csak letelepedett életet folytató, földműves társadalomban lehettek. Nomadizáló törzsek érthető okok miatt az ilyen várakat, sáncokat, győröket nem engedhették meg maguknak.

Ahol avar népünk nyomait követjük, ott mindenütt megtaláljuk ezeket a körülsáncolt várakat. Először a Kárpátmedencében, majd későbbi terjeszkedésük során elfoglalt, s művelés alá vett területeiken.

Erdélyben Parajd közelében található a híres Rabsóné vára, majd a regével kapcsolatos ördög burungó neve ismét az avar vallási szótárba tartozik. Rabsóné itt a magyar Tündér Ilona földanya avar azonosa. Ezen erdélyi vár és rege azt is elárulja, hogy az avar birodalom bukása után Erdélybe költözött az avarság egy – talán tetemes – része. /(MA.829) Mindenesetre az ide érkezettek be tudták írni magukat a helytörténelembe, várat építettek és tartottak fenn, s korábbi fényes életüket sem csorbította túlságosan ez a költözés.

Kik voltak az avarok?

Ilyen hosszú bevezetés után, s mielőtt belekezdenénk az avar történelem tárgyalásába, először tisztáznunk kell, hogy kik voltak tulajdonképpen az avarok. A történelem – amint azt már népünkkel kapcsolatban megszoktuk – két véglet között tárgyalja az avarokat. Az egyik csoport az Árpádok honszervezése előtt már a Kárpátmedencébe érkezett népként tartja őket számon, a másik Eurázsia végtelen pusztáin száguldozó nomád népnek tartja őket, akik ennek ellenére több, nagyhatalomként ismert műveltség történelmében hathatósan vettek részt.

A több, mint 40,000 hazánkban feltárt sír kellékei is ellentmondásos eredményeket hoznak: a nomadizáló társadalom megkövetelte  lovas, kengyeles leletek mellett ott vannak a megtelepedett társadalom ismertető jegyei is: az orsó és a baromfitartás emlékei. Építkezésüket hazánkban a jurták felállításánál alig-alig becsülik rangosabbra, ugyanakkor sírjaik favázai hasonló szerkezetű házakat tételeznek fel. László Gyula a Honfoglaló magyar nép élete című művében a következőket mondja:

Építkezés

„A honfoglalás előtt is volt már faépítkezés. Kr. születése idején Jászalsószentgyörgyön találtak gerendákkal alátámasztott halomsíros temetkezést. „Ha pedig a halott számára faházat építettek, nyilván életében is abban lakott.”

Mindezek ellenére valószínűsíti, hogy a köznép a „keleti pusztákban szokásos jurt (sátor)-szerű építményekben lakott, a mondottak után azonban nem lehet kétségünk a felől sem, hogy ismerték a faépítkezést.” Baján kagán a bizánci császártól ügyes ácsmestereket kért. „Mindezek  alapján nem tagadhatjuk annak a lehetőségét, hogy az avar kertesvárosokban nemcsak jurtok állottak, de faházak is tarkították e bizonyára zsúfolt telepet...” A faházak megjelenését az idegenből hozott asszonyok magasabb izlésének következményeként könyveli el. Azt is feltételezi, hogy az avarság belsőázsiai őshazájából hozta magával a faház építésének tudományát.”[23] Itt is népünk műveltségi termékeit alá kellett rendelnie a hivatalos vonal idegent felmagasztaló irányzatának akkor, amikor – ha másból nem – a szentek legendáiból is pontosan értesülünk a nyugateurópai népek alacsonyabb műveltségi színvonaláról abban az időben, s még az Árpádok alatt is.

Benkő Lóránd idézett könyve 132. oldalán a következőket mondja: „Egyfelől meggondolásra késztet Kárpát-medencei viszonylatban a korai magyar Földvár-ak óriási aránybeli túlsúlya és első hiteles adataink feltünő időbeli koraisága,  amely tények a névadás alapjául szolgáló magyar közszónak (nem az ismert tulajdonneveknek!) akár honfoglalás előtti keletkezését is megengedhetik.” (Kiemelés tőlem.)

Éppen ezért nem említik tankönyveinkben az avarok hatalmas várait, s az ezek körül kialakuló magas műveltségüket, melyeket nyomon tudunk követni a Nagy Károly által ellopott kincsek lelki és művészeti tulajdonságain keresztül.

Az avar várak külön csoportjában kell említenünk a kagánok palotáit, melyek mind politikai, mind vallási központok voltak, mint korábban már említettük.

Nevükkel és kilétükkel kapcsolatban sem tisztázták tudósaink végérvényesen, hogy kik voltak az igazi avarok, kik a magyarokkal beköltözött ál-avarok, vagy késői avarok, kik váltak székellyé a Küküllő partján és tulajdonképpen kunok voltak-e?

Ezen kérdésekre keresek választ jeles történészeink, néprajzosaink munkái alapján.

Ipolyi Arnold egyik legnagyobb korai történészünk – kinek munkáit a római egyház betiltotta -- avarokkal kapcsolatos meglátásait saját szavaival és beosztásával közlöm fontosságuk miatt, néha egy-egy magyarázó gondolattal bővítve. Ilyen például az emberiség ősemléktárában létező, még a Bibliában is helyet kapó  óriások léte, kik különböző nevek alatt jelentek meg az ókori irodalomban, s ezek mindegyike egy-egy őstörzsünk nevét viseli, beleértve az avarokat is.

IPOLYI

„Újabb momentum járul ezekhez a históriai tudomány élénkebb ébredtével,melynek nálunk majd nem első sajátlagi kezdetét az olasz Bonfini teszi, ki a  hún-magyar eredet kérdését már az avaroknak e közé felvételével kiterjeszté; mi ezentúl a legújabb időkig, a kérdés számos fordulataiban fennmaradt, amennyire ez utóbbi népség is majd közvetlenebb, majd közvetettebb rokonságba hozatott a magyarral.” (I.49.old.) Bonfini: hun – avar – magyar rokonságról ír (I.49). A bizánci történészek az avart a skytha család legnemesebb ágának, s a hunnal vérrokonnak mondják a VII. században, (I 53). Hivatkozi Venczel i.h.2.)-re, ahol a következőket mondja: „talán valamint az erdélyi székelyek hún maradékok, úgy volnának a mátyusföldi székelyek, s kúnok = várkunok, kikről okirataink e helyt emlékeznek ily avar maradékok, a közel csallóközi ős sajátságos magyar nép, az ottani hagyományos tatár, azaz avar-ülési (l. óriás – V.cikk), v. mint a történet nevezi: avar-ring, régi nyomok erre bizonyíthatnának.”

Az avar nemzet tagjai önmagukat a vár szóból alkotott népnévből alkották: Vár = hely, ház, lak, megerőssített hely, vármegye --  ezen át vált népnévvé, mondja Ipolyi[24]. Ősi voltukat mi sem bizonyítja jobban, hogy az avar szó a mai napig is régit, ősit jelent, Ballagi tájszótárában avar cimszó alatt:

 „1.) Aszott fű, lábán megszáradt fű. 2.) A magyarok előtt hazánkban lakó rokon népfaj.” (Kiemelés tőlem.)

Tehát az 1900-as évek elején már elfogadott tényként tárgyalták az avar-magyar rokonságot.

Népünk későbbi történelme folyamán önmagát az óriás Nimródtól származtatta, kinek csillgvilágban megjelenő képét népünk ma Kilenc néven tiszteli, a városiak Orionként említik. Népünk saját magáról ilyen óriás képet nem alakított ki, de a környező, népeinkkel összeköttetésbe kerülő műveltségek az óriás képzetet velünk is kapcsolatba hozták olyannyira, hogy e gondolat még a Biblia szövegében is helyet kapott. Tárgyunkra való tekintettel most az avar névvel kapcsolatos ilyen emlékeket idézem[25]:



Avarok és húnok óriásokkal kapcsolatos nevei idegenben.

Szláv obri = avar

Szláv obr, obor = óriás

Germán hun, hüne = óriás az Eddában, s gyakoriak az óriások építette várak

„Nevezetesebb még ránk nézve a hun, hűne germán óriásnév, mely az Eddában (Gudrunar, Atlikvidha, Egil, Asmund, stb. sagákban) ismét mintegy éjszaki hatalmas, mythicus óriásnép festetik Atli (Attila, Etele?) fejedelmével. A névben, mint a véle foglalkozó regékben, nyilván régibb mythicus, s újabb hősregei hagyományos képzetek vegyültek el, miután a későbbi hason nevű Húnok, s a még későbbi eredetükre vélük azonositott Magyarokra is, mint ismét szomszéd, erőszakos, hatalmas népre átvitetett. A szláv obr, obor = óriás neve is az őket mai székeikben megelőzött, vagy elnyomó s kiszoritott szomszéd ellenséges Avarokkal volna azonos, mások szerint a kelta Ambrokéval; hasonlóan az orosz tschud és Yspolin = óriás, az első, a finn Tschud-ok, a másik a Jordanesnél emlitett régi: gens Spalorum neve (Schlötzer: Nestor 112, Schafarik slav. alt. I.51)” I.197.old. Itt meg kell emlitenem a Brit Szigetek hősregéiben szerepelő Cunomorus és Kynovawr neveket, kerek földvárak létezését, az ősidőkben ott járó húnokról elnevezett folyót, Kent tartomány nevét, melyek mind az avar és kún népek őskori jelenlétéről beszél.[26] Ezek az ősi emlékek a későbbi avar nagycsaládi (dinasztikus) kapcsolatokban is szerepet játszanak.

Eredetünk.

Az egyes népi ágazatok eredetével kapcsolatban Ipolyi már az avaroknak is helyet ad:

„Mint itt Hunor és Magor, a hún és magyar nép élére tett hősöktől származik, s eredetét egyiránt mint nevét veszi a hún és a magyar nemzet, ugy hajlandó volnék a magyar többi népségágak neveiben is, mint. kún, avar, jász, besenyő, úz, bolgár, palóc, talán az orosz, kazar, zichiek st. hasonló, a nemzetségágak élére állitott ős, törzsatyák és sajátlag hősök nevét keresni. Történetmondai hagyományunk ugyan e tekintetben mitsem tud rólok, s az öszes emlékekben is csupán nevök, s hozzánki némi viszonyuk emlitése az mi fennmaradt, ha csak rájuk nem alkalmaznók már az érintett fentebbi néprokonságróli tudatot: Nemród elsőszülött Hunor és Magor fiai ivadéka, s a többi másodszülöttek közt.  Kétségtelenül rokon népekül mutatja fel azokat ma már a nemzetibb iránynak indult mélyebb történeti vizsgálat (l. újabban Venzel értekezését új *muz. 1, 431) egy felöl; mig más felől a véleményt erősithetné e neveknek nyelvünkön régi honos ily magyaros eredeti hangzatú kiejtése, mint némelyeknek (péld. jász = ijász = nyilazó, avar = régi, avatag = obsoletus, antiquuus, avar tájszót. száraz tavali, azaz régi fű, tehát elődök, nemzetségapák neveiül volnának vehetők, ezen magyar egyes népágak saját külön nem, had, család, ág-nevei, melyek részint a külföldi iróknál, részint hona emlékeinkben fennmaradtak. Igy a Constantin porphyr. (de admin.) szerinti Etelközben lakó magyar nemzet hét nemzetsége nevei...” (I.223) Ipolyi nagyszerű megérzéssel nevezi az egyéb népágazatainkat másodszülötteknek, hiszen ezek mind hún-elvű törzsek voltak.

Hozzá kell szoknunk, hogy magyar történelem terén maradékokból kell dolgoznunk, éppen ezért végtelen sajnálattal kell megemlítenem, hogy a fenti, avar tájszótárnak valahai létezéséről sem tudunk már. Legalább emléke maradjon fenn itt is.

Vallási szent helyek (Ipolyi II 252-254)

Halmok, sírhalmok, mint a Batai Halom, Száz-halom, Őrhalom, s ide sorolja még Csörsz árkát is, melyek mind hún népek temetkezési, őstiszteleti, vallási helyei voltak. 252

Pogány tiszteleti helyek:

Pogányvár, Kamorvár, Bálványos Vára 254

Kézdi-Vásárhelynél Tűzhalom

Bondavára a Rabonbánok helye a Nagy Küküllő jobb partján 253

Pogányvár – a Jenői hegységben az Oltárkő közelében, Erdélyben Mezőbánd mellett Szilágysomlónál

Bálványos vár: Erdélyben három van, K. Szolnokban, Kézdi és Csíkmegyékben a Szépvíz folyam mellett, az előbbi a Szt. Anna tavánál 254

Bálványos vár: Óriás tündérlányok építették akkor, amikor a kövek még puhák voltak (I.291), tehát az elkövesedés előtt.[27]

Az avarok nevével kapcsolatban László Gyula a következőket említi: „Egymás között húnnak mondják magukat, Bizánc (a)var-chuni néven, a nyugati források pedig a következőképpen: „avari qui et hunni nominantur”, azaz az avarok, akiket húnnak neveznek.” Megjegyzi azt is, hogy „A kun már régen nem tud kun-ul, de azért magát még ma is kúnnak tartja”.[28] A későbbiekben látjuk majd, hogy mind az avarok, mind a kúnok magyarul beszéltek Árpád korában is, de már a Tárih-i Üngürüsz emlékei között is ott szerepel a kárpátmedencei őslakosság magyar nyelve.[29] A kúnok nyelvével kapcsolatban ajánlom Magyar Adorján Codex Cumanicus című dolgozatát, melyben bizonyítja, hogy a kúnok népünkkel egy nyelvet beszéltek.[30]

Benkő Lóránd[31] idézi Győrffyt (István király és műve 232. old.):

 „Baranya viszont az István kori várispán neve lehetett. A név ugyanis nem a szláv borona ’kapu’ szóból ered, mert a hely XI. századi szláv neve dolgo-moszt ’hosszú hid’ volt, és Baranya ismert Árpád-kori személynév.” Ugyanakkor felhozza, hogy legújabban Kiss Lajos (Benkő em.354) ragaszkodik a szláv átvételhez.

Miután itt már szóba kerül az avarokkal oly gyakran felmerülő szláv kapcsolat, ahol az átvevő – MTA jóváhagyásával – mindig az avar/magyar népség, megemlitem az Archaeologiai Értesítő, 1964. 2. szám, 91. kötetében Szemle cimszó alatt található A IV. nemzetközi szláv régészeti szeminárium némely hozzászólását:

Toĉik (Nitra) Szlovákia területének régészeti emlékeit ismertette a VI. századtól kezdve...... Az avar típusú hagyarék divat kérdése, míg a szláv típusu ékszerek a szláv etnikum bizonyítékai. A szlovák régészeti hagyaték elterjedésének ismertetésére bemutatott egy térképet, amelyen a VI-XII. századig szlovákiai leletek voltak feltüntetve.

...Knizsa István akadémikus kifejtette, hogy .... a Toĉik által bemutatott térképen nincs hely a magyarok számára, holott a helynevek magyar lakósságról is tanúskodnak. Említést tett azon új térképről, amely a morva birodalom határát Szegedig viszi le.”

Fügedi Erik az ásatási anyagok és épületek hiányát kérdőjelezi meg.

Váczi PéterSzlávok megjelenése a dunai országokban” című előadásában leszögezi, hogy „568 előtt jelentékenyebb szláv beköltözés a Kárpát-medencébe nem bizonyítható.”

„A Kárpát-medencébe benyomult avarok a csatlakozott kutrigur-bolgárokat és legyőzött antokat előcsapatként használva szinte felőrölték a harcokban. A Temes vidékén elfogott harcosaik között 3000 avar, 3000 gepida, 2000 barbár (bolgár) és 800 szláv volt, ami tükrözi a VI. századvég etnikai viszonyait a Kárpát-medencében.”

Sós Ágnes Régészeti adalékok a Pribina-uradalom központja kialakulásának kérdéséhez.

„A griffes-indás leletcsoport embertanilag az Árpád-kori magyarsághoz áll a legközelebb, hordozóit magyar nyelvűeknek tekinti.”

Balassa István A magyar földművelés szláv kapcsolatai

„Nyelvészeink eredményei csak részben vágnak egybe a fenti szókölcsönzésekre vonatkozó megállapítással, s magunk részéről csak annyit fűzünk hozzá, hogy a szlovák etnikum kialakulása előtt szlovák kölcsönzésről beszélni problematikus.” (Kiemelés tőlem.T.Zs.)

Az avarok nyelve

Magyarral való nyelvi azonosságuknak és ősiségüknek egyaránt koronatanúja az önmagukra is alkalmazott vár szó, melyet a tőlünk idegen népek is átvettek és használtak a tőlük hátramaradt épületekre, s építőikre: a nabateusok, egyiptomiak, abessziniaiak éppen úgy ismerték nevüket, mint a számtalan vár-kapcsolatú név hazánkban.

A bizánciak – akiknek bőven volt okuk nevüket jól ismerni, hiszen az 500-as években az avar nagyhatalom Bizáncot jóvátételre kötelezte, ennek ellenére a „Bizánci történészek az avart a skytha család legnemesebb ágának, s a hunnal vérrokonnak mondják a VII. században.”[32]

Sós Ágnes korábban idézett véleményét itt megismételem: „A griffes-indás leletcsoport embertanilag az Árpád-kori magyarsághoz áll a legközelebb, hordozóit magyar nyelvűeknek tekinti.”
Marjalaki Kis Lajos a Rába bal partjával kapcsolatban a következőket említi: „Chuniberga iuxta Rabam” és egy 1073 évi oklevél szerint a metzi püspök az avarok elleni hadjáratában ott esett el „qui dicitur Asnagahunc Chunisberch” – s ez Vas vármegyében van, állapítja meg.[33] Rába neve a korábbiak szerint avar-magyar név, a chuni nevet hún, kún elemének tarthatjuk.

Ugyancsak Marjalaki bizonyítja újra és újra földrajzi és történelmi munkák alapján, hogy a Kárpátmedence lakóssága az árpádok bejövetele előtt már magyar anyanyelvű volt. Ezen réteghez tartoztak az ős-avarok is, s a magukat őshonosnak ismerő székelyek, jászok, s a többi hún-elvű népcsoport. A Pesti Hirlap 1931. június 21. vasárnapi száma szerint például Hódmezővásárhely perrel akarta hivatalosan megszerezni földjéhez való „elsőszülöttségi jogát”, s Perger János A magyar nép és hazája régente, valamint Tarkó Jenő mindketten Magyarország őslakójának nevezte a magyarokat.

László Gyula ezzel kapcsolatban a következőket mondja:  „Székelyek és göcsejiek hiszik, hogy őslakók”[34]

 „A székelyek és a göcseiek néphitében tartja magát az, hogy ők Árpád előtti őslakói e földnek, csak azt jegyezzük meg, hogy krónikáinkban (amelyek semmit sem tudnak az avarokról!) a hun történelem keveredik az avar történelemmel, és amikor hunt mondanak, nekünk gyakran avart kell értenünk.”[35] Ásatásokkal kapcsolatban ő is Mórához hasonlóan megjegyzi az idézett cikk 15. oldalán: „...néha hun, néha magyar...”

A Fertő vidék székely nevei avar néprész emlékét őrzik (Moson, Rába)[36]

Honfoglalás előtti szavak között sorolja fel a következőket: ház, ajtó, ágy, küszöb, fal, fedél, hiú[37], s ezek kétségtelenül magyar jelenlétet és letelepedett életet idéznek.

László Gyula tárgyalja a griffes-indás avarokat, kikben késői avarokra ismer.[38] A késői avarok során megállapítja, hogy javarészük magyarok.[39]

Ha már megemlitettük a griffes-indás késő avarok magyar hovatartozását, beszélnünk kell Artamonov azon megállapitásáról, mi szerint az európai avarok nem az ázsiai zsuan-zsuanok utódai, nem is az igazi avarok (a-pa) hanem az ogar-ugorok vár és hunni törzseiből tevődtek össze.[40] Azt nem magyarázza bővebben, hogy kiket tart igazi avaroknak.

A magyar régészet regényében igy emlékeznek meg az avarokról: „A Kárpát-medence belső területén számbeli túlsúlyban – a frank-avar háborúk után is – a magyarul várkonynak mondott avarok voltak, amit a régészeti adatok vitathatatlanul bizonyitanak a X. századba benyúló, hatalmas avar temetők nagy számával...”[41]


Avar temetők[42]

„Hogyha az avar temetőket térképre rajzoljuk, akkor nagyjából kialakul előttünk a kárpátmedencei avarság volt szállásterülete.” mondja László Gyula. Külországi területek között megemliti Ausztriát, Balkánt, Déloroszországot, s kisebb mértékben Finnországot.

Az avarok ugyanazon területeket szállják meg, mint később a kunok, főként a Kiskúnságban, Fehér, Tolna, Baranya megye északi szögletében, a Tiszántúlon Szegedtől Békés és Bihar megye alföldi részei és Jásznagykúnszolnok megye egy része. Törzsterületük az Alföld.66. A honfoglalók ezeken a területeken nem szálltak meg. Jelentősnek tartja László, hogy a Duna-Tisza közén, a délvidéki területeken, a Fertő vidékén nincsenek magyar nyomok. Fontosnak tartja, hogy „e vidéken semmiféle nyomunk sincsen arra, hogy szlávok laktak volna.”  „A magyar és az avar szállásterület fő tömbjeiben szinte kiegészíti egymást.” 67

A békásmegyeri égetőkemencék egyikében olyan edényeket talált, melyek összekötik az avar és a magyar időket. Ennek ellenére Pest nevét a szláv, kemencét jelentő szóból eredezteti.68 E sorok irója ugyanakkor Buda nevét bot szavunkkal (hegyes vidék) hozza kapcsolatba; erre Magyar Adorján is kitér műve 766. oldalán, ahol Buda nevét favár értelemmel hozza. A lapályos oldalon épült Pest víz szavunkkal kapcsolatos. E kettő a himségi/nőiségi fogalmak megtestesítője ősbesenyő jelképek szerint.

Nyugatmagyarországi részek avar vidékein erős besenyő és székely jelenlét is van. A legerősebb avar szállásterület Szeged környékén volt. Felveti a kérdést, hogy az itteni avarságot telepítették királyaink a Küküllő mentére, s ezek mint székelyek élnek ott a mai napig is. Innen egyenlőségjelet von az avarság és a székelység között. Ismét meg kell említenem, hogy itt van Bondavára, a Rabonbánok székhelye is. A Rabonbán szó is avar nyelvi kapcsolatot takar, s ők voltak akik Árpád hadai elé mentek üdvözölvén őket. Talán az igazságszolgáltatás, a rabonbáni, örökletes főpapi tisztség is az avar műveltség része: ennek felkutatása a jövő fiatal történészeire vár. Ezen tisztség örökösei a Sándor család tagjai.[43]

Az Alföld így kiüresedett területeire lehetett azután kunokat telepíteni. (LGY69)

A temetkezések során László Gyula foglalkozik a sarlós sírokkal, melyek  mind avar, mind magyar területeken megtalálhatók.70 „Egy-két olyan adat merült fel (sarló formája és szerepe temetkezéskor) amelyek meggondolandóvá teszik, hogy nyelvünk török jövevényszavainak egy része nem az avar nyelvből került-e át hozzánk.”96 Itt nem tisztázza, hogy a sarlót török jövevényszónak tekinti-e, vagy avar eredetűnek. Ugyanakkor meg kell említenem, hogy a sarló egy székely szava szike, eredete a tűzkövesi szikés székely ülőszobra ősi korból köszönt reánk,[44] mint nemzetség-név jelző. Ezek a szikés sírok könnyen azonosíthatók a székelyekkel.

László Gyula hivatkozik a Győrffy által leírt, nomád népek településrajzára, mely tökéletesen megfelel az avar temetők rendszerének: középen kerek, vagy tojásdad rész, körülötte egyre táguló körben a többi. „A nyugatmagyarországi avarok székelyföldre való telepítése után az üres területekre beköltöző németség eltörölte az avarok nyomát...” mondja László. (74)

Bronzkori avar sírokat tártak fel Tiszafüred-Majoros halomnál.[45] % bővebben!

Az avar nyereg a hun-szarmata csontlemez-berakásos nyergekkel rokon a VII. században.[46]

A kiskőrösi avar főúri gyermek sírmellékletei között szerepelő vékonyka aranyfonálból szőtt ruhadísz nemcsak az avar aranyművesek hallatlan tudásáról beszélnek, hanem a szülők gyermekeik iránti szeretetének, s magas ízlésüknek is kifejezője. Móra Ferenc idézett művében elmondja, hogy az avarkor csecsemőhalálozása többszörösen alatta volt az 1930-as évekének.

Említés történt egy sírban talált kenőcstégelyről is (LGY90). Nyugati mintára itt ismét bűvös erőt tulajdonít e kenőcsnek László Gyula, s ezért a sír lakóját táltosnak gondolja. Nem volt tisztában azzal, hogy táltosaink nem kábítószeres őrjöngők, mint a keleti sámánok. A kenőcsöt nyilván száraz bőr kezelésére hsználta tulajdonosa, mint tenné ma is.

Magyar Kálmán múzeologusnak a világhálón megjelent helytörténeti ismertetése elmondja, hogy Kaposvár területén “Kr. u. 568-tól egészen a IX. századig - a magyarság elődeikként számontartott - avar népesség élt. A Kaposvölgyből 10-12 nagy temetőjük ismert. Ez a népesség Kr.u. 670-től is magas színtű ötvösművészettel és kohótelepekkel is felhívta magára a figyelmet. Több környékbeli temetőjük az úgynevezett 896-os - Árpád vezette - honfoglalást is megérte. Ezzel is bizonyítva azt, hogy itt is létezett egy avar-magyar együttélés, összeolvadás.”

Avar sírok szerint az avar háztartás nem nomadizáló népé, hiszen baromfit tartottak[47] Ugyancsak említi a számos avar sírban található orsókat, tűtartókat, festett, karcolt mintás tojásokat. Ez utóbbi pontos leírását Móra Ferenc idézett könyvének 446-447. oldalán, s képét a Magyarság Néprajza 248. oldalán találjuk Kis-zombori lelet címen. Ez a lelet egyúttal a világ legősibb húsvéti tojása, s megérdemli, hogy a feltáró tudós szavait idézzük:

 „Ezzel körülbelül számot is adtam mindenről, ami nem kerül a múzeumi termek szekrényeibe, még akkor se, ha majd lesznek szekrényeink, és tudjuk őket hova tenni. Ezek a szokott cifrasági találmányok, amint a ködmönös nemzet mondja, ugyan a ködmöntelen is úgy mondja, ha úrral beszél. Kardok, kengyelek, lószerszámdíszek, férfiöv ércfityegői, asszonyok encsembencsemei. Egészen szokatlan csak egy van köztük: tojáshéj, amit egy szegényesen eleresztett öreg hölgy markában találtunk. A tojás, mint másvilági útravaló, elég gyakori dolog az u.n. hún sírokban. Volt olyan temetőnk, amelyiknek háromszáz sírjában találtam. De ez nem olyan tojás, mint a többi. Barnára festették valamivel, és a barna festéken át szabályosan kanyargó, létrafokozású girlandokat kapartak a fehér mészhéjba. Ezt a díszítést mind a hetvenhárom darabon látni. Tudnmiillik a húsvéti tojásnak ez a tiszteletreméltó őse ennyi darabban jött ki a kegyetlen száraz, szikes földből, amelyen néha csak a csákány fogott. Már a másfélezeréves szorongatás is szétnyomta, meg az ásó hegye is nekiszaladt, s így nagyon megszaporítottam a darabszám-statisztikát, mire dobozba került. Hűséges munkatársaim azonban, Sebestyén és Czógler tanár urak erős fogadást tettek, hogy szerves egésszé kögítik a hetvenhárom morzsát. Amilyen elszánt emberek, ki is telik tőlük. (446-447 old.)

Hogy valóban össze is rakták a fenti urak e tojást azt már a Magyarság Néprajza című műből tudtam meg, ami a rajzát is hozza, s alant látható.”

Mind maga a tojás, helyesebben mony, mind pedig az itteni barna színe avar őstörzsünk legszorosabban vett vallási jelképei közé tartozik.                                     

Bóna István a Hunok és nagykirályaik című művében VIII-IX. századi avar temető feltárását említi Baranya vármegyében. (Kékesd 63. sz. sír).

Az avarok élete, műveltsége

Az avar sírok bizonysága, s népművészeti emlékeink szerint hazánk ősavar lakósága letelepedett életet élő, békés, műveltségteremtő nép volt. Hitük szerint világ, s így ők maguk is fényből vannak. E tudatukat a fényt jelentő, keresztszemes kézimunkáikon örökítették át a mába.

László Gyula szerint a honfoglalás előtt is volt már faépítkezés, s ezen meglátását a faszerkezettel alátámasztott avar sírokra alapozta. Kr. születése idején Jászalsószentgyörgyön találtak gerendákkal alátámasztott halomsíros temetkezést. „Ha pedig a halott számára faházat építettek, nyilván életében is abban lakott.”78 Ilyen gerendákkal alátámasztott külhoni avar várakat korábban említettük már a bronz-korra visszamenően is.

Mindezek ellenére valószínűsíti, hogy a köznép a „keleti pusztákban szokásos jurt (sátor)-szerű építményekben lakott, a mondottak után azonban nem lehet kétségünk a felől sem, hogy ismerték a faépítkezést.” Baján kagán a bizánci császártól ügyes ácsmestereket kért, kiket hídépítéseknél alkalmazott.79

Végső fokon a frankok értesítése alapján elveti Győrffy kazár, kún kertesváros mintáit, s avar örökségnek fogadja el a gyűrűkkel övezett avar területeket. Ezen gyűrűk a hatalmas avar földvárak, melyeket honi történelemírásunk előszeretettel felejt el, s tanulmányom elején tárgyaltam. Korábban azt is tárgyaltuk már, hogy védősáncokat, várakat nomadizáló nép nem épít. Ha más nem bizonyítaná az avarok letelepedett életmódját, váraik erre koronatanúk.

Tornácos házaik oszlopait az általuk tökélyre emelt réz és bronzgyártás során ezekkel a fémekkel fedték, emlékük napjainkig élt. Házaik körül szárnyasokat neveltek, külső területeik  szilajpásztorkodásra, míg a magyarok területei földműves pásztorkodásra alkalmasak. Arab feljegyzések szerint a magyaroknak nemcsak dús legelőik vannak, hanem sok szántóföldjük is.[48]

Asszonyi mesterségek, a szövés-fonás kellékeként az  orsó majdnem minden női sírban ott van tűtartóikkal együtt.[49]  A len és kender termesztéséhez, feldolgozásához is letelepedett élet kell. Az avarokkal kapcsolatban „ne essünk a lovasnomád szó bűvöletébe”, int bennünket László Gyula.

Hímestojások karcolt mintájúak. 85 A dunántúli volt avar vidékeken máig is hagymahéjban főzött, s igy barnára festett tojásokat karcolt mintákkal diszitik.

Asszonyaink orsói hírt adnak arról, hogy ruháikat, ágyneműjeiket maguk szőtték-fonták, s amint már említettem, ezeket nagyszerű hírközlő eszközként is használták. Pap Gábor többször említett tétele, hogy a sírmellékletek nem másvilági útravalók, mint a nyugatiak tartják, hanem a mának, a késői utódoknak szóló üzenetek: így éltünk mi. Magam hasonló szerepet tulajdonítok az asszonyok megőrző emlékezetének, mely vászonba hímezve ad hírt a valahai kárpátmedencei beltenger állatvilágától a bronzkori házak szerkezetéig, s férjeik, kedveseik pedig szerelmük házi eszközeibe vésték a világmindenség nyílt titkait.

Magasrendű fazekasság tényét árulták el a sírok, melyekre a minták négyes tagolása és gyöngysorok festése jellemző 84. Ősi sírokban a gyöngy-minta mindig magyar hovatartozást jelölnek, s mag-mintáknak nevezem ezeket.[50]

Szerették a zenét. Az ásatások során kerültek elő a darvak lábszárcsontjából és fából készült furulyák, melyek „hangrendszere olyan, mint népünk régi dallamainak rendszere.” Népdalainkkal kapcsolatban felvetődik a kérdés, hogy ezek közül avar örökségű dallamok is lehetnek. Idegen írók feljegyezték az avar énekek hírközlő szerepét is. [51]

A tatárlaki leletek felbukkanása óta tudjuk, hogy az írásbeliség a Kápátmedencében született.[52] Hímző asszonyaink számára készült szarvasi tűtartó tudósít arról, hogy ez az írás összmagyarságunk kincse volt. Szövegét Oláh Imre Jenő fejtette meg a következőképpen: %

Magyar Kálmán múzeologus-régész Kaposvár környéki helytörténeti ismertetőjében a következőket mondja az avar jelenléttel kapcsolatban: “Több környékbeli temetőjük az úgynevezett 896-os - Árpád vezette - honfoglalást is megérte. Ezzel is bizonyítva azt, hogy itt is létezett egy avar-magyar együttélés, összeolvadás. Az itteni úgynevezett székely-magyar népesség Bodrog-Alsóbűn előkerült X. század eleji rovásírásos fúvókalelete adja - Európában egyedülálló - legkorábbi magyar nyelvemlékünket.“

Bányászatuk, fémiparuk híre messze földön ismert volt. Régészeink fémiparunk kezdeteit behozottnak igyekeznek feltüntetni, ezek eredetének helyéül hol Ausztriát, hol a távolkeletet jelölve meg, noha napjainkban már általános ismeret tárgya a fémkorszakok nagy ismerőjének, Dr. John Daytonnak azon megállapítása, hogy valamennyi ismert fémkorszak a Kárpátmedencében kezdődött.[53] Az avar vasbányákról például tudott, hogy alépítményekkel ellátott tárnákban dolgoztak. A kárpátmedencei fémművesség, sőt alapanyagok is az akkori művelt világ majdnem minden társadalmában megtalálhatók.

A természeti kincsek bősége és azok szorgalmas feldolgozása nagyban elősegítette az avar ötvösség fejlődését, mely kiváló minőségű termékeket állított elő, s tömeggyártásra is be voltak rendezkedve bronztárgyak tekintetében.[54]

Az avar ötvösség új divatot vezetett be nyugaton, s ezt utánozták.[55] Ruhájukat, parókáikat is előszeretettel alkalmazták a francia udvarban még századokkal későbben is.[56] A magyar királyok is avaros övdíszítményt használtak.

„Egy Kecskemét környékén talált XIII századi kún (?) esetleg avar (?) előkelő vitéz pártaöve, sőt szablyája is szinte egyenesvonalú örököse az avar viseletnek.”[57]

Anyagi jólétüknél többre értékelték lelkük ápolását, s istentisztelük lelkiségének bizonyítékai helyet kaptak a mai nagyegyházakban is.  Avar lelkiség kísérte a táltos Abarist, ki nyíllá változva tudta megkerülni a világot, s bölcsessége miatt a görögöknél a Napisten papja lett.[58] Nagy avar ünnep volt Karácsony, Húsvét, melynek avar megfelelőjéhez talán az Tolna-megyei Ozora népének ünneplése állt a legközelebb: a fény, a Bárány ünnepe volt a virágvasárnap, mikor virágszirmokat hintettek a körmenetet veztő pap lábai elé, s a kocsiküllők virággal voltak díszítve az örök körforgás jelképeképpen. Az ünneplőbe öltözött, szent könyvet, rozmaringot, kendőt tartó leányok egy-egy virágcsokorhoz voltak hasonlóak. Templomaik örökmécsese, barkaszentelése mind a lélek felemelkedésének útját egyengette.

Isten és az ősök tisztelete volt életük központjában. Az avarok mindig védték őseik sírját, mint a hunok, s a szittyák. Idegenekkel szemben vendégszeretők, idegen vallásokkal szemben türelmesek voltak, de őseik sirját ellenséges szándékkal senki meg nem közelithette. „Priscos egyik töredékéből tudjuk, hogy a nagy hun uralkodó azért támadta meg a Keletrómai Császárságot, mert a Morva torkolatánál fekvő Margos város püspöke átkelve a Dunán, feldulta és kirabolta a hun királysirokat (Corpus S.H.B. 140)” [59]

  Tudjuk-e, mi történik a Házsongárd-i temetőben?

Avar államszervezet



Az Árpádok visszatérésének idején a Kárpátmedence vármegye rendszeren alapuló, szervezett birodalom volt.[60] A vármegye szó az ősmagyar megye = föld és az avar-magyar vár szó ötvözete. Évezredes békés fejlődés következménye ennek a központi hatalomnak a kialakítása, amit a tőlünk nyugatra és délre élő népek csak az 1800-as években tudtak elérni, mint például olaszország Unita Italiája 1860-ban. Iskoláink azon állítása, hogy francia mintára szervezte István király a vármegyerendszert nem állja meg a helyét. A francia várrendszer avar mintára készült.

Központi hatalmuk élén a kagán állt. Az állam bevételéből mindenki egyenlő mértékben osztozott. Kincstáraik az avar várak mélyén voltak. A nép adót nem fizetett. Saját pénzverdéjük   és pénzrendszerük volt. A petrossai lelet a II. v.h. után az Ermitázs múzeumba került. Ezeken a darabokon tisztán látszik az avar kagánok igazságossága a hadizsákmány elosztása terén a mértani pontossággal négy felé vágott aranytál példája alapján.[61]

Baján Kagán – ki Atillához hasonló, hatalmas, szervező egyéniség volt – elfogalta majdnem az egész Balkánt, s városok egész sorát kényszerítette sarc fiztésére. Bizánc fizetési kötelezettségeiről korábban szóltunk. Kereskedelmi útvonalak: az egész Kárpátmedencét behálózó útak a folyók vonalát követte ahol lehet. Baján háborúinak nagy része ezen útak biztosítása lehetett[62] 

A fejedelmi törzsek szállásterületei Fejér és Tolna megye, Pest környéke, Duna-Tisza köze és Bihar megye.[63] 

Zala és Vas megyékben volt Kál, Bogát, Lád, Olad (Előd), Ondód és az Ős-urak egész sor szálláshelye.

Az eddig nem tárgyalt vő-, és sógor falvak lakósai a nemes magyar nemzetségeknek a tehetős avar leányokkal való összeházasodásából kerültek ki. 108,156 Ilyen néhány Árpád-kori vérségi kapcsolat az avarokkal:

Taksony felesége kun (avar) 105, valamint

Tarhos felesége és

Árpád második felesége is.

Tétényt Fehér Jenő avarnak tudja. Kígyós címere számomra kún nemzetséget jelöl.

Az államszervezéssel kapcsolatos néhány avar főnemes neve:

Urcund = várkun, falva Örkény

Apar = Fehér szlávosított névnek tartja, de a p-r mássalhangzós kapcsolat jogán tiszta avar névnek tartom.

Csák nemzetség székhelye Csák-falva Vas vármegyében

A Kendik család nevét a Kendik hegy őrizte meg (610 m.) Kőszeg mellett.

Turcak a „kalandozások” egyik vezére, az avar kagánok valamelyikéből származott és jogot formált a Nagy Károly kezébe jutott avar kincsekre.

Az avar fő családok címerén szereplő jelképek a következők:

Csák – oroszlán

Avar – szárnyas griff

Árpád Turulos zászlót emelt a magasba.

Az avar birodalom

Az avar birodalom felölelte a Balkánt és a mai Francia ország közötti területek nagy részét. Bizánc súlyos kincsekkel váltotta meg szabadságát.

Jelenlétük emlékét igen gyakran a híres avar várak árulják el, amint ezeket már tanulmányom elején felsoroltam. Itt még hozzáteszem Charlemagne mindannapjáról szóló könyv  azon tudósitását, hogy Gerold őrgróf Saint Gall kolostora apátjának, a már emlitett Nother-nek elmondta, hogy Constance és Zűrich közötti területen kilenc gyűrűből képezett avar vár-rendszer van, továbbá, hogy az avarok sikeresen beolvasztották a szittyákat és hunokat.[64] E gyűrűkkel kapcsolatban Makkai János behatóan foglalkozik Avarus, hringus, Salanus című írásában.

Kereskedelmi útvonalaik főleg a folyók mentén hálózták be a Kárpátmedencét és egész Európát. A kelta vonalat követve nem voltak idegenek a Brit Szigeteken sem. Háborúik nagy része minden valószínűség szerint ezen kereskedelmi, közforgalmi utak biztosítása volt. A korábban kezdetlegesnek hitt avar hadviselés ismerte már az akkor legkorszerűbb hadigépeket, mint a várak bevételéhez szükséges ostromgépeket.[65]39

Csak vázlatszerűen sorolom fel a nagyobb avar vállalkozásokat:

Az 500-as években az avar nagyhatalom Bizáncot jóvátételre kötelezte, kik 57 évig fizettek évi 120.000 solidust, 57 év alatt összesen 12 métermázsányi tömegben. „Ekkora aranybőség talán még soha nem volt Nyugateurópában. A korabeli frank birodalom zavart pénzügyeit, mint később látni fogjuk, ennek az aranytartaléknak kis hányadából helyre tudták hozni. 38

Nyugateurópában hadisarccal végződő hadjárat csak az 566 évi magdeburgi csata Sigbert frank király ellen, s ez győzelemmel végződött. 39

583-ban Szirmiumot foglalta el, s ezt városok sora követte. Fő hadjárataiban: „Tomi ősrégi városa, Anchylaos császári fürdőváros a Fekete tenger partján, Beroe, Aperia, Derizepera, Adrianapolis, Singidunum, Augusta, Viminacium, Martinopolis, Astike és majdnem az egész Korinthus, valamint Thrácia jelentősebb városai ellen indult. Theophylactos szerint a kagán „...nem kevés pénzért eladta nekik barátságát és a békét...” – mondja Fehér.

Lombárdiai városok ostroma Paulus Diaconus longobárd története szerint rengeteg hadizsákmányt eredményezett.

Baján Nagyfejedelem aranykészletét gyarapította a gepida aranytermelés. A longobardok szövetségeseként megszállta Gepidiát a Tisza-Maros szöglettől az erdélyi havasokig. Közben közeli kapcsolat alakult ki a megszállottak és a hódítók között, s ezen kortól kezdve Baján nagyfejedelem csapatainak gyakran részei voltak a gepidák. Ez a szövetség a XI. századig tartott.

Perctart longobárd író rokonszenvezett az avarokkal, mivel a longobárd király menedékjogot kapott az avaroknál 662-ben, s Alo longobárd dux és családja honfitársaival együtt az avar kagáni udvarban kaptak menedéket 789-ben.[66]

A nyugati írók igyekeznek eltüntetni a történelemből az avarokat. St. Emeran apátság könyvei emlékeznek csak meg az avarokról név szerint, amikor Kaldo és Gotram grófokat megsemmisitették az avarok  802-ben Günz váránál[67]

Az árpádi honvisszatérés előtt hatalmas és népes birodalom virágzott két és fél századon keresztül, az avarok országa. Politikai bukásuk nem jelentette a felmorzsolásukat, noha a kievi krónika hiába mondta, hogy eltüntek. Még az árpádi honfoglalás előtti egy-két évtizedben is hallani lehetett, hogy avar fejedelmek, főemberek  meglátogatták a császár aacheni udvarát.

Az avarok jelenlétéről tud a számos őskrónikára alapozott Képes Krónika: még Nagy Lajos király udvarában is ábrázol avar főurakat 1376-ban. A király bal oldalán álló három avar öltözetű főúr hatalmi jelvényei: apró, jelképes arany nyil, rövid szárú, ugyancsak jelképes jogar, és szablya.[68]

Az avar Kagánok uralkodási idejét a tanulmány végi jegyzetben hozom. Figyelmünket az ott jelentkező, mind erősebb kazár nyomásra szeretném felhivni.

Avar kincsek

Nagy Károly hatalmas felkészüléssel indult az avar kincsek megszerzésére. 806-ban a szászok közül minden hatodik embert hadseregében való részvételre kötelezett[69]. Hadseregét a Duna mindkét oldalán sorakoztatta fel, s a Duna vizén hajócsoportokat inditott útnak Nithard, Kopasz Károly történésze szerint.[70] Ezen, vagy hasonló felvonulás eredménye volt a 15 szekérnyi arany elbitorlása.[71]

Ugyanekkor Fehér Jenő idézett könyvében többszörösen megemliti, hogy a Nagykároly-i győzelem tulajdonképpen legfeljebb két avar vár kifosztásából állt. Hogy a nyilvánvaló kincs-szerzési célt elkendőzze, pogányok elleni hadjáratnak nevezte rablóhadjáratait. Később látjuk, hogy egy avar nemes a rablott kincseket magának követelte. Minden valószinűség szerint az ő vára a két kirabolt vár egyike volt.

A „kalandozások” célja az avar kincsek visszaszerzése volt. Fehér vagy ötven várost emlit célpontokként, s ezek valamennyie elrablott kincsek helye a mai német, francia és olasz országok területén.117 A kincsek frank eredetét megcáfolja az, hogy abban az időben a frankoknál még a selyemszövésnek, aranyművességnek megközelitő foka sem volt található, viszont a bizánci és avar termékeknek az elhurcolt kincsek édestestvérei.

A keresésre induló csapatok szinte ismerős helyen jártak: az avarokkal rokonszenvező, „avarofil” és keverék avar egyének mutatták az útat.

 „Avarofil”-nek nevezett egyének között van Hunorok, Nagy Károly bizalmasa, ki jelent volt végrendeletének szerkesztésekor is.79.

Berengár, a későbbi longobárd hűbéres király nagyapja. Luidprand a 921 évi történések alkalmával mondja el, hogy  Dursac és  Bugát, a „magyarok két királya” Veronába érkeztek, mert jó barátai voltak Berengárnak, akit segítettek ellenségei leverésében.[72]

Keverék avarok közé tartozott Nagy Károly és unokaöccse Wala is, vagy Balak, mindketten avar anyától származtak, kik ezt a „rokonságot” minden áron eltagadni igyekeztek. Ugyancsak avar származású volt a bajor Tassilo.

Történelmileg közelebb korban a következő helyeken bukkanhatunk az avar kincsek nyomára: Egy Amerikába került darab valaha a tours-i székesegyház kincsei közül való, elefántcsontlemezekkel borított dobozka most a Pitcairn gyűjtemény egy része Bryn Athyn Pennsylvaniában.[73]

Magyar betörések

Nyugati krónikák sűrűn beszélnek magyar betörésekről 896 előtt már: Regino 888-ban, Garsteini Annales 889-ben Magnus 890-.ben, poeta Saxo és a Fuldai Évkönyvek 892-894-ben jegyzik fel a magyarok hadmozdulatait.[74]

Hinkmár féle krónika elmondja, hogy  864-ben hihetetlen gyorsaságú magyar sereg tört be, 881-ben Bécs környékén verik el a port a szlávokon a kabarok segítségével. Regino 888-ban elmondja, hogy ezután Karintiát, Moráviát és Bulgáriát nyugtalanították ezek a csapatok, akik már nem is tértek vissza Kievbe.”[75]   – 862-ben már sűrűn jelennek meg magyarok nyugaton.[76]

Berengár, a későbbi longobárd hűbéres király nagyapja. Luidprand a 921 évi történések alkalmával mondja el, hogy  Dursac és  Bugát, a „magyarok két királya” Veronába érkeztek, mert jó barátai voltak Berengárnak, akit segítettek ellenségei leverésében.[77]

*

Nagy Károly végrendetéhez még vissza kell térnünk. Feltűnően előnyben részesítette St. Denis apátságot. Ide került a Chosroes féle aranycsésze, melynek mása a szeged-széksósi hun aranycsésze. „St. Denis apátságot, a Karoling királyok temetkezési helyét Nagy Károly és utódai elhalmozták az avar kincsekből, írásos adatok alapján is megállapíthattuk.” mondja Fehér. 195 Szt. Denisben van az u.n. Attila-kard, valamint egy királyi korona is.[78]197

Ezt olvasva, akarva, akaratlan eszünkbe kell jusson a Szép Berta Franciaországban megőrzött legendája, melyet később egy vándor rege mondó – Adenes -- népszerűsített. A regős e legenda ősalakját ST. DENIS apátság könyvtárában találta, melyből kiderült, hogy a szép Berta magyar királyleány, kit feleségül kértek a király fia számára. Berta számos viszontagság után a királyfi – akkor már király – feleségévé vált, s ő volt Nagy Károly édesanyja. Berta és édesanyjának Virág neve nyomán ezt a „magyar” királyságot avar királyságként ismerhetjük fel.[79] Az idézett Nagy Károly kötet csak annyit árul el, hogy a hires hadvezér bálványozta édesanyját, kik Bertának hivtak.[80]

Most már érthető ST.DENIS kitüntetett helye, s az ott őrzött kard és királyi korona is, melyek Berta királyasszony kincsei lehettek.

Az árpádi honszervezés előtti magyar királyságról eddig nem szólt hazai történelmünk, mint ahogyan nem szólt arról sem, hogy az avarok idejében már számos keresztény volt, ezek közül főméltóságú egyháznagyok is. Ilyen

Tarchan atya huszonhat év tartama alatt a vidék „arcipresbyter”-e volt 764-790-ig, unokaöccse Fekete Arno Salzburg püspöke, a Nagy Károly által száműzetsbe küldött „bajor” Tassilo” legjob barátja és későbben salzburgi püspök, valamint „Avaria” pápai delebátusa. Mindketten avarok voltak, s mindketten nagyban gyarapították az egyház kincstárát.[81]

Az avar kincsek között pedig az avar egyháznagyok Birodalmi Bibliája is szerepel, melyet ma Bécsben őriznek.[82]199

***

Összegezésként fontosnak tartom azon felismerés ápolását, hogy az árpádi államszervezés előtt hatalmas, jól szervezett, központi hatalom alatt élő birodalmat alkottak magyar ajkú avar testvéreink, minden valószínűséggel királyság kötelékében. Lakói egyenjogúak voltak, adót nem fizettek. Katonakötelezettségük a haza megóvására irányult. Vallásuk az európai keresztény ősvallás, melyből bőven merítettek napjaink nagyegyházai. Baján Kagán, vagy ahogyan Fehér Jenő tiszteli: Baján Nagyfejedelem Atilla királyunkhoz hasonló, nagy tehetségű szervező egyéniség, hazája megőrzése, felemelése, dicsősége fenntartása volt életének célja, s fiatalságunk példaképe lehet napjainkban is.

*

Jegyzet

Kubrat, az első avar uralkodó (635-660)

Baján III (660?) Kubrat első fia, a Krim félsziget felett uralkodik, hogy elkerülje a Kazár hatást.

685-791 Az első Kazár szövetség

729-730 Surakat, Kazár báb alapitotta meg a kaukázusi Avaristant

791-795 Yugurus, az avar polgárháború idején

795-? Kajd Tjudun

803-? Zodán, Krum bábja, Kuberral való rokonsága cimén követelte a Keleti Avar birodalmat

?-814 Theodorus, Karoling báb, ellenzi a Kazár jelölteket.

814-? Ábrahám kazár báb, ők támogatják a Karolingokkal szemben

?-835 Izsák Tudun, kazár báb.

Forrás: "http://en.wikipedia.org/wiki/Eurasian_Avars




&

Magyar Adorján “Az ősműveltség” című műve
 „Avar” fejezete az avar várakról szóló részéből. (38. sz. levél.)


Ami itt csak röviden, hevenyében kiszedve és bizonyítás nélkül elmondva, ott pontos nyelvi, néprajzi s történelmi adatokkal bizonyítva.--

Ismeretes, hogy a régi németek az avarok gyűrűvárait Ring-eknek, régebben Hring-, Hiring-eknek nevezték, amely germán szó, ha némi értelemeltolódással is, de kering igénkből származott, mintahogy korong (a kerengő fazekas korong) szavunk is ezen kering egy régen megvolt korong kiejtéséből lett, minthogy ugyanezen igénknek karing változata is volt, amivel viszont karika szavunk függ össze. Valamint láttuk azt is, hogy az olasz-latin girare-gyrum (dzsiráre-gürum) forgást, kerekséget jelentő szavak is gyűrű (régen győr alakúan is megvolt) keletkeztek. Ezek kőrös őstörzsünk kultusz-szócsoportjából való szavak. Avar őstörzsünknél a kör, karika neve azonban vár, variga volt.

Láttuk, hogy külömböző nyelvekben fönnmaradva, gart, Garten, gard, kart, (Stuttgart, stb.) város és kert értelmű szavak is a kör, kerek, kerít, kerítés, kert: azaz bekerített helyet is jelentő, kőrös szócsoportunkbeli szavainkból származtak. de ugynúgy ezzel párhuzaban, származott vár szavunkból várt, várig (Kis-Várda helységnevünk) és ebből a szláv vrt, régebben vert, vart=kert szó is. (Bosznia régen magyar lakoságú részében viszont ma is áll Vares nevű város. De ejtődött varda szavunk régen k, g hangosan is, innen bereg és berek szavaink (Beregszász és Perk helységneveink), amelyekből viszont a ma már nemzetközi park szó származik, de másrészt a hangos kiejtéséből a perzsa pardesz = kert szó is, amelyből azután a paradisum szó lett, amely szó eredeti értelme szintén kert volt. Említém, hogy avar törzseink mind tűztisztelők voltak, aminthogy tűztisztelők voltak elárjásodásuk előtt a perzsák, pártusok és parszik is.

Régi följegyzések nyomán (Az ősműveltség művemben idézetekkel): Ami pedig az avarok nagy gazdagságát, kincseit illeti: náluk a más népek fizette adózásokat, hadisarcokat, zsákmányt, a folyók homokjából mosott aranyat, bányászott aranyat, ezüstöt, ékköveket, nem osztották szét a fejedelem és főurak között, hanem mindez a nemzet közkincse maradott és csak közcélokra használtatott, de ékesítette részben a nagyszerű kagáni palotát, részben pedig ennek földalatti kincstárában őriztetett. (A kagáni palota egyúttal az örök – szent –tűz szentélye is volt.) Igen természetes tehát, hogy az oly hatalmas nemzet amilyen az avar például Baján fejedelme idején volt, amelynek még a bizánci császár is magas évi adót fizetett, nagymennyiségű kincset halmozott föl. Ismeretes az is, hogy Magyarország földe régen aranyban, ezüstben, ékkövekben, részben rendkívül gazdag volt. Följegyzések szerint: Miután Nagy Károly az avarokat legyőzte és kincsiket elrabolta: a frankok, akik azelőtt szegények voltak most gazdagokká lettek. Miután pedig ezután Nagy Károly a hadjáratot tovább nem is folytatta, ebből kitűnik, hogy hadjárta sem volt tulajdonképen más, mint a kincsek elrablása.

Térképeken a város-okat ma is szokás karikákkal (avar szóval varigákkal jelölni.

– Annyi mindenesetre tény, hogy a körülkerített, körülbástyázott, körülfalazott helységeknél a több egymásban következő győr a védelem szempontjából igen hasznos volt, mivel ha az ellenség egyet be is vett, a védők a következőre vonulhattak vissza. A följegyzések szerint a magyarországi avarok főerődítménye kilenc győrből állott, amelyek közepében volt a kagáni palota. Ez azonban egyáltalán nem volt erődíÍtmény mert védelmül a földből fölhányt bástyák: a győrök szolgáltak.

A legelső győr és a palota között köröskörül gyönyörű kert, avar szóval: perk, vagy park volt. Innen származik az olasz pergola, pergolato = virágos terrasz szó. Az avar kagánok (királyok) központi palotáját azonban szintén lépcsőzetesen emelkedő s földből, vályog – esetleg égetett téglákból épültnek kell tartanunk, legtetejükben nagy kupolával. Az ide mellékelt vázlatokon (említett művemben pontosan kidolgozott tusrajzok az 1 számmal jelzett egy Dél-Magyarországon ma is meglévő avar vármaradvány (Milleker Bódog nyomán). A 2, 3 számút magam láttam Boszniában (teljesen bozóttal benőlve), a 4 számú Ausztriában (Nagy Károly idejében még Hunnia egy része) Obergänzendorf mellett áll (H. Fischer: „Weltwenden”.), mai neve Hausberg = Házhegy. Az avarok legnagyszerűbb vára azonban valahol a Duna-Tisza közelében állott, az, amelyet Nagy Károly parancsára teljesen a földig lerontottak, hogy nyoma se maradjon. E lépcsőzetesen a magasba emelkedő és minden lépcsőzeten edényekben virágokkal is ékes lépcsőzetek után maradott fönn párkány szavunk, amely a park szóval is azonosul és több Párkány helységnevünkben, továbbá az emlitt olasz pergola, pergolato szavakban is fönnmaradott. Viszont a győrök, földből lévén fölhányva: előttük árok volt, vízzel és veszedelmes hinárokkal, a sánc külső oldala pedig a fölmászást gátló tövises növényekkel beültetve. Az ezek között nehezen előre törő ellenséget föntről nyilazhatták.

A latin cupola szó: műveltségi szó, tehát késői származék. Őse a régi magyar hupolag és finn kupla = hólyag. Ilyen kupolás párkányvárakat őseink már történelemelőtti őskorokban is emeltek. A bronz föltalálói is, még a Cölöpépítményes Korban, avar őstörzseink voltak, ők ezt boronuz néven nevezték. A cupola, hupolag, kupla szavak rokona: kupa, kupak, kupac, kobak, koponya; a törökben kapak = kupak, födő, födél. (De ezek kabar őstörzsünk szavai.)

A vízen úszó hólyag (hupolag) ugyanolyan félgömbalakú amilyenek az avar kupolák is voltak. Ezek váza bronzcsövekből készült és a ma úgynevezett „Máriaüveg”, németül „Marienglas”, azaz gipozpát üvegszrű, átlátszó tábláival, lemezeivel volt borítva. Ugyanazt nevezték németül „Jungfrauglas” = szűzüveg-nek is és ez a régibb neve, de mivel Mária is: szűz, azért lett a kereszténységben: Máriaüveg. Hártyaszerű voltával jelképezte a membrana virginalist, vagyis a szűzhártyát. De jelképezte a szűzességet még azért is mert abszolut tűzálló, amiértis ahol tűzállóságra van szükség, üveg helyett ilyen „szűzüveg” lemezt ma is szokás alkalmazni. Őseinknél a tűz (miként a tűzes Nap is) hímségként volt fölfogva, de a szűz-üveg a tűznek ellenáll. Van szintelen átlátszó szűzüveg és van piros, kék, zöld, sárga, valamint szinejátszó (szivárványos) is, amiértis az avar várak hupolaga nem csak átlátszó de a napfényben gyönyörűen csillogó és szines, szinejátszó is volt, ugyan olyan mint a szappanbuborék, mint a szappan-„hupolag” is. Őseinknél minden edény, minden üreges valami, minden negativum is, nőiségként volt fölfogva és így tehát a hólyagszerű kupola is. Miként a szappanbuborék a múlandóság jelképe ma is, habár oly szép, csillogó szines is, úgy a női szépség is: múlandó, s így az avar várpalota maga is (amely sohasem épült kőből) valamint ennek gyönyörű üvegkupolája is, csak addig állott amíg állandóan gondozták, mihelyt a rend fölborult, ellenség pusztított: minden tönkre ment, elmúlásba veszett. Az avar várak palotája, kastélya, tehát múlandó, átlátszó, magas de légies is volt. Innen a múló, tűnő, eltűnő valamit jelentő német „Luftschloss” = légvár szó. Ezt újabban irodalmilag fordítottuk „légvár”-rá, de ősnyelvünkben: illa, illava is volt a neve. Illava nevű városunk ma is van. Illavan régi nyelvben illó = tűnő értelmű volt ugyanúgy, mint ahogy eleven = élő, viszont halovan (halovány) = haló, mert a haló-van szóban a van szó ugyanaz, mint az árja nyelvekben: ist, est = van. A szumerben alava = szobor = álló; mert itt az n hang már lekopott. Párhuzam: latin sta = áll, statua = szobor.

De az avar várkupola tehát nem csak múlandó, tűnő, fénylő, hanem tündériesen szép is. Illó is = tűnő. Ime őseinknél Tündér Ilona a nőiséget megszemélyesítő istennő. Ő is tűnő, tündériesen szép, de illó, múlandó, könnyen eltűnő mint az élet, mint a női szépség, mint a szűzesség, mint a könnyen lehulló harmat, amely a napfényben szintén tündériesen csillog, de a nap fényétől, melegétől: eltűnik. (Fény, hő: mozgás: erőny: hímség.) Az Ilona név értelme: élet-anya: él-ona is. Él és ill szavaink majdnem azonosak.

Trója várát is a Szép Helenáért ostromolták, de Trója vára másik neve Ilion; hogy miért ez is, ezt a görögök már nem tudták. a görögök Trója várát sohasem ostromolták, ők csak görögországi ősnépeinktől (akik oda is kivándoroltak volt) akiket leigáztak, örökölték az ősi regét, amelyet a görögök csak hosszú lére eresztettek, de amely tulajdonképen „a szűzesség vára ostromlását” jelképező költői gyönyörű, de sokkal rövidebb rege volt. Megvolt a rege az egyiptomiaknál is, akik a várat Iluna néven ismerték (Spamer: „Weltgeschichte.” I.köt.)

Az avaroknál nagy virágkultusz volt; virág szavunk is tisztán avar szócsoportbeli szavunk (az árja nyelvekbe ez lágyult l-es  palóc kiejtéssel ment át: flos, flor, Blume, az árja magánhangzókihagyás előtt filosz, filor, bilum és b a v hanggal azonos.) Magától értetődő tehát, hogy az avar üvegkupola alatt mintegy ősi üvegháztan, rengeteg szebbnél szebb virág volt, amelyek gondozója az avarok szűz papnője volt, akinek szűzleány cselédei, a többi tűzpapnő is segített. (Az öröktűz papnői a rómaiaknál is mindig szűzleányok voltak.) A szűz főpapnő gondozta a kupola tetejéről csüngő nagy körcsilláron égő szent öröktűz olajégőit is. Erről is rengeteg, rengeteg sok megírni való volna még, de hogy győzzem! Művemben azonban ez is mind, mind megírva és száz meg száz adattal bizonyítva....



 ________***________

 

AVAROKRÓL RÖVIDEN
Magyar Adorján

Mintaként,
kicsit bővebben hozom avar őstörzsünkkel kapcsolatos parányokat:

 

Kivonatok Magyar Adorján “Az ősműveltség” című műve „Avar” fejezete az avar várakról szóló részéből. Ami itt csak röviden, hevenyében kiszedve és bizonyítás nélkül elmondva, ott pontos nyelvi, néprajzi s történelmi adatokkal bizonyítva.--

Ismeretes, hogy a régi németek az avarok gyűrűvárait Ring-eknek, régebben Hring-, Hiring-eknek nevezték, amely germán szó, ha némi értelemeltolódással is, de kering igénkből származott, mintahogy korong (a kerengő fazekas korong) szavunk is ezen kering egy régen megvolt korong kiejtéséből lett, minthogy ugyanezen igénknek karing változata is volt, amivel viszont karika szavunk függ össze. Valamint láttuk azt is, hogy az olasz-latin girare-gyrum (dzsiráre-gürum) forgást, kerekséget jelentő szavak is gyűrű (régen győr alakúan is megvolt) keletkeztek. Ezek kőrös őstörzsünk kultusz-szócsoportjából való szavak. Avar őstörzsünknél a kör, karika neve azonban vár, variga volt.

Láttuk, hogy külömböző nyelvekben fönnmaradva, gart, Garten, gard, kart, (Stuttgart, stb.) város és kert értelmű szavak is a kör, kerek, kerít, kerítés, kert: azaz bekerített helyet is jelentő, kőrös szócsoportunkbeli szavainkból származtak. de ugynúgy ezzel párhuzaban, származott vár szavunkból várt, várig (Kis-Várda helységnevünk) és ebből a szláv vrt, régebben vert, vart=kert szó is. (Bosznia régen magyar lakoságú részében viszont ma is áll Vares nevű város. De ejtődött varda szavunk régen k, g hangosan is, innen bereg és berek szavaink (Beregszász és Perk helységneveink), amelyekből viszont a ma már nemzetközi park szó származik, de másrészt a hangos kiejtéséből a perzsa pardesz = kert szó is, amelyből azután a paradisum szó lett, amely szó eredeti értelme szintén kert volt. Említém, hogy avar törzseink mind tűztisztelők voltak, aminthogy tűztisztelők voltak elárjásodásuk előtt a perzsák, pártusok és parszik is.

Régi följegyzések nyomán (Az ősműveltség művemben idézetekkel): Ami pedig az avarok nagy gazdagságát, kincseit illeti: náluk a más népek fizette adózásokat, hadisarcokat, zsákmányt, a folyók homokjából mosott aranyat, bányászott aranyat, ezüstöt, ékköveket, nem osztották szét a fejedelem és főurak között, hanem mindez a nemzet közkincse maradott és csak közcélokra használtatott, de ékesítette részben a nagyszerű kagáni palotát, részben pedig ennek földalatti kincstárában őriztetett. (A kagáni palota egyúttal az örök – szent –tűz szentélye is volt.) Igen természetes tehát, hogy az oly hatalmas nemzet amilyen az avar például Baján fejedelme idején volt, amelynek még a bizánci császár is magas évi adót fizetett, nagymennyiségű kincset halmozott föl. Ismeretes az is, hogy Magyarország földe régen aranyban, ezüstben, ékkövekben, részben rendkívül gazdag volt. Följegyzések szerint: Miután Nagy Károly az avarokat legyőzte és kincsiket elrabolta: a frankok, akik azelőtt szegények voltak most gazdagokká lettek. Miután pedig ezután Nagy Károly a hadjáratot tovább nem is folytatta, ebből kitűnik, hogy hadjárta sem volt tulajdonképen más, mint a kincsek elrablása.

Térképeken a város-okat ma is szokás karikákkal, avar szóval varigákkal jelölni.



– Annyi mindenesetre tény, hogy a körülkerített, körülbástyázott, körülfalazott helységeknél a több egymásban következő győr a védelem szempontjából igen hasznos volt, mivel ha az ellenség egyet be is vett, a védők a következőre vonulhattak vissza. A följegyzések szerint a magyarországi avarok főerődítménye kilenc győrből állott, amelyek közepében volt a kagáni palota. Ez azonban egyáltalán nem volt erődíÍtmény mert védelmül a földből fölhányt bástyák: a győrök szolgáltak.

A legelső győr és a palota között köröskörül gyönyörű kert, avar szóval: perk, vagy park volt. Innen származik az olasz pergola, pergolato = virágos terrasz szó. Az avar kagánok (királyok) központi palotáját azonban szintén lépcsőzetesen emelkedő s földből, vályog – esetleg égetett téglákból épültnek kell tartanunk, legtetejükben nagy kupolával. Az ide mellékelt vázlatokon (említett művemben pontosan kidolgozott tusrajzok az 1 számmal jelzett egy Dél-Magyarországon ma is meglévő avar vármaradvány (Milleker Bódog nyomán). A 2, 3 számút magam láttam Boszniában (teljesen bozóttal benőlve), a 4 számú Ausztriában (Nagy Károly idejében még Hunnia egy része) Obergänzendorf mellett áll (H. Fischer: „Weltwenden”.), mai neve Hausberg = Házhegy. Az avarok legnagyszerűbb vára azonban valahol a Duna-Tisza közelében állott, az, amelyet Nagy Károly parancsára teljesen a földig lerontottak, hogy nyoma se maradjon. E lépcsőzetesen a magasba emelkedő és minden lépcsőzeten edényekben virágokkal is ékes lépcsőzetek után maradott fönn párkány szavunk, amely a park szóval is azonosul és több Párkány helységnevünkben, továbbá az emlitt olasz pergola, pergolato szavakban is fönnmaradott. Viszont a győrök, földből lévén fölhányva: előttük árok volt, vízzel és veszedelmes hinárokkal, a sánc külső oldala pedig a fölmászást gátló tövises növényekkel beültetve. Az ezek között nehezen előre törő ellenséget föntről nyilazhatták.

A latin cupola szó: műveltségi szó, tehát késői származék. Őse a régi magyar hupolag és finn kupla = hólyag. Ilyen kupolás párkányvárakat őseink már történelemelőtti őskorokban is emeltek. A bronz föltalálói is, még a Cölöpépítményes Korban, avar őstörzseink voltak, ők ezt boronuz néven nevezték. A cupola, hupolag, kupla szavak rokona: kupa, kupak, kupac, kobak, koponya; a törökben kapak = kupak, födő, födél. (De ezek kabar őstörzsünk szavai.)

A vízen úszó hólyag (hupolag) ugyanolyan félgömbalakú amilyenek az avar kupolák is voltak. Ezek váza bronzcsövekből készült és a ma úgynevezett „Máriaüveg”, németül „Marienglas”, azaz gipozpát üvegszrű, átlátszó tábláival, lemezeivel volt borítva. Ugyanazt nevezték németül „Jungfrauglas” = szűzüveg-nek is és ez a régibb neve, de mivel Mária is: szűz, azért lett a kereszténységben: Máriaüveg. Hártyaszerű voltával jelképezte a membrana virginalist, vagyis a szűzhártyát. De jelképezte a szűzességet még azért is mert abszolut tűzálló, amiértis ahol tűzállóságra van szükség, üveg helyett ilyen „szűzüveg” lemezt ma is szokás alkalmazni. Őseinknél a tűz (miként a tűzes Nap is) hímségként volt fölfogva, de a szűz-üveg a tűznek ellenáll. Van szintelen átlátszó szűzüveg és van piros, kék, zöld, sárga, valamint szinejátszó (szivárványos) is, amiértis az avar várak hupolaga nem csak átlátszó de a napfényben gyönyörűen csillogó és szines, szinejátszó is volt, ugyan olyan mint a szappanbuborék, mint a szappan-„hupolag” is. Őseinknél minden edény, minden üreges valami, minden negativum is, nőiségként volt fölfogva és így tehát a hólyagszerű kupola is. Miként a szappanbuborék a múlandóság jelképe ma is, habár oly szép, csillogó szines is, úgy a női szépség is: múlandó, s így az avar várpalota maga is (amely sohasem épült kőből) valamint ennek gyönyörű üvegkupolája is, csak addig állott amíg állandóan gondozták, mihelyt a rend fölborult, ellenség pusztított: minden tönkre ment, elmúlásba veszett. Az avar várak palotája, kastélya, tehát múlandó, átlátszó, magas de légies is volt. Innen a múló, tűnő, eltűnő valamit jelentő német „Luftschloss” = légvár szó. Ezt újabban irodalmilag fordítottuk „légvár”-rá, de ősnyelvünkben: illa, illava is volt a neve. Illava nevű városunk ma is van. Illavan régi nyelvben illó = tűnő értelmű volt ugyanúgy, mint ahogy eleven = élő, viszont halovan (halovány) = haló, mert a haló-van szóban a van szó ugyanaz, mint az árja nyelvekben: ist, est = van. A szumerben alava = szobor = álló; mert itt az n hang már lekopott. Párhuzam: latin sta = áll, statua = szobor.

De az avar várkupola tehát nem csak múlandó, tűnő, fénylő, hanem tündériesen szép is. Illó is = tűnő. Ime őseinknél Tündér Ilona a nőiséget megszemélyesítő istennő. Ő is tűnő, tündériesen szép, de illó, múlandó, könnyen eltűnő mint az élet, mint a női szépség, mint a szűzesség, mint a könnyen lehulló harmat, amely a napfényben szintén tündériesen csillog, de a nap fényétől, melegétől: eltűnik. (Fény, hő: mozgás: erőny: hímség.) Az Ilona név értelme: élet-anya: él-ona is. Él és ill szavaink majdnem azonosak.

Trója várát is a Szép Helenáért ostromolták, de Trója vára másik neve Ilion; hogy miért ez is, ezt a görögök már nem tudták. a görögök Trója várát sohasem ostromolták, ők csak görögországi ősnépeinktől (akik oda is kivándoroltak volt) akiket leigáztak, örökölték az ősi regét, amelyet a görögök csak hosszú lére eresztettek, de amely tulajdonképen „a szűzesség vára ostromlását” jelképező költői gyönyörű, de sokkal rövidebb rege volt. Megvolt a rege az egyiptomiaknál is, akik a várat Iluna néven ismerték (Spamer: „Weltgeschichte.” I.köt.)

Az avaroknál nagy virágkultusz volt; virág szavunk is tisztán avar szócsoportbeli szavunk (az árja nyelvekbe ez lágyult l-es  palóc kiejtéssel ment át: flos, flor, Blume, az árja magánhangzókihagyás előtt filosz, filor, bilum és b a v hanggal azonos.) Magától értetődő tehát, hogy az avar üvegkupola alatt mintegy ősi üvegháztan, rengeteg szebbnél szebb virág volt, amelyek gondozója az avarok szűz papnője volt, akinek szűzleány cselédei, a többi tűzpapnő is segített. (Az öröktűz papnői a rómaiaknál is mindig szűzleányok voltak.) A szűz főpapnő gondozta a kupola tetejéről csüngő nagy körcsilláron égő szent öröktűz olajégőit is. Erről is rengeteg, rengeteg sok megírni való volna még, de hogy győzzem! Művemben azonban ez is mind, mind megírva és száz meg száz adattal bizonyítva. .. (Zelenika, 1964. márc. 22 )          

AVAR VÁRAK
Picture
AVAR VÁRAK
38)

(Kézirással:)

Kivonatok Magyar Adorján “Az ősműveltség” című műve „Avar” fejezete az avar várakról szóló részéből. Ami itt csak röviden, hevenyében kiszedve és bizonyítás nélkül elmondva, ott pontos nyelvi, néprajzi s történelmi adatokkal bizonyítva.--

Ismeretes, hogy a régi németek az avarok gyűrűvárait Ring-eknek, régebben Hring-, Hiring-eknek nevezték, amely germán szó, ha némi értelemeltolódással is, de kering igénkből származott, mintahogy korong (a kerengő fazekas korong) szavunk is ezen kering egy régen megvolt korong kiejtéséből lett, minthogy ugyanezen igénknek karing változata is volt, amivel viszont karika szavunk függ össze. Valamint láttuk azt is, hogy az olasz-latin girare-gyrum (dzsiráre-gürum) forgást, kerekséget jelentő szavak is gyűrű (régen győr alakúan is megvolt) keletkeztek. Ezek kőrös őstörzsünk kultusz-szócsoportjából való szavak. Avar őstörzsünknél a kör, karika neve azonban vár, variga volt. 
Picture
VARIGA
Picture
AVAR BÁSTYÁK, GYŐRÖK
Láttuk, hogy külömböző nyelvekben fönnmaradva, gart, Garten, gard, kart, (Stuttgart, stb.) város és kert értelmű szavak is a kör, kerek, kerít, kerítés, kert: azaz bekerített helyet is jelentő, kőrös szócsoportunkbeli szavainkból származtak. de ugynúgy ezzel párhuzaban, származott vár szavunkból várt, várig (Kis-Várda helységnevünk) és ebből a szláv vrt, régebben vert, vart=kert szó is. (Bosznia régen magyar lakoságú részében viszont ma is áll Vares nevű város. De ejtődött varda szavunk régen k, g hangosan is, innen bereg és berek szavaink (Beregszász és Perk helységneveink), amelyekből viszont a ma már nemzetközi park szó származik, de másrészt a hangos kiejtéséből a perzsa pardesz = kert szó is, amelyből azután a paradisum szó lett, amely szó eredeti értelme szintén kert volt. Említém, hogy avar törzseink mind tűztisztelők voltak, aminthogy tűztisztelők voltak elárjásodásuk előtt a perzsák, pártusok és parszik is.

Régi följegyzések nyomán (Az ősműveltség művemben idézetekkel): Ami pedig az avarok nagy gazdagságát, kincseit illeti: náluk a más népek fizette adózásokat, hadisarcokat, zsákmányt, a folyók homokjából mosott aranyat, bányászott aranyat, ezüstöt, ékköveket, nem osztották szét a fejedelem és főurak között, hanem mindez a nemzet közkincse maradott és csak közcélokra használtatott, de ékesítette részben a nagyszerű kagáni palotát, részben pedig ennek földalatti kincstárában őriztetett. (A kagáni palota egyúttal az örök – szent –tűz szentélye is volt.) Igen természetes tehát, hogy az oly hatalmas nemzet amilyen az avar például Baján fejedelme idején volt, amelynek még a bizánci császár is magas évi adót fizetett, nagymennyiségű kincset halmozott föl. Ismeretes az is, hogy Magyarország földe régen aranyban, ezüstben, ékkövekben, részben rendkívül gazdag volt. Följegyzések szerint: Miután Nagy Károly az avarokat legyőzte és kincsiket elrabolta: a frankok, akik azelőtt szegények voltak most gazdagokká lettek. Miután pedig ezután Nagy Károly a hadjáratot tovább nem is folytatta, ebből kitűnik, hogy hadjárta sem volt tulajdonképen más, mint a kincsek elrablása.

Térképeken a város-okat ma is szokás karikákkal (avar szóval varigákkal jelölni. (l. fent)

– Annyi mindenesetre tény, hogy a körülkerített, körülbástyázott, körülfalazott helységeknél a több egymásban következő győr a védelem szempontjából igen hasznos volt, mivel ha az ellenség egyet be is vett, a védők a következőre vonulhattak vissza. A följegyzések szerint a magyarországi avarok főerődítménye kilenc győrből állott, amelyek közepében volt a kagáni palota. Ez azonban egyáltalán nem volt erődíÍtmény mert védelmül a földből fölhányt bástyák: a győrök szolgáltak.

A legelső győr és a palota között köröskörül gyönyörű kert, avar szóval: perk, vagy park volt. Innen származik az olasz pergola, pergolato = virágos terrasz szó. Az avar kagánok (királyok) központi palotáját azonban szintén lépcsőzetesen emelkedő s földből, vályog – esetleg égetett téglákból épültnek kell tartanunk, legtetejükben nagy kupolával. Az ide mellékelt vázlatokon (említett művemben pontosan kidolgozott tusrajzok az 1 számmal jelzett egy Dél-Magyarországon ma is meglévő avar vármaradvány (Milleker Bódog nyomán). A 2, 3 számút magam láttam Boszniában (teljesen bozóttal benőlve), a 4 számú Ausztriában (Nagy Károly idejében még Hunnia egy része) Obergänzendorf mellett áll (H. Fischer: „Weltwenden”.), mai neve Hausberg = Házhegy. Az avarok legnagyszerűbb vára azonban valahol a Duna-Tisza közelében állott, az, amelyet Nagy Károly parancsára teljesen a földig lerontottak, hogy nyoma se maradjon. E lépcsőzetesen a magasba emelkedő és minden lépcsőzeten edényekben virágokkal is ékes lépcsőzetek után maradott fönn párkány szavunk, amely a park szóval is azonosul és több Párkány helységnevünkben, továbbá az emlitt olasz pergola, pergolato szavakban is fönnmaradott. Viszont a győrök, földből lévén fölhányva: előttük árok volt, vízzel és veszedelmes hinárokkal, a sánc külső oldala pedig a fölmászást gátló tövises növényekkel beültetve. Az ezek között nehezen előre törő ellenséget föntről nyilazhatták. 
Picture
AVAR VÁRAK
A latin cupola szó: műveltségi szó, tehát késői származék. Őse a régi magyar hupolag és finn kupla = hólyag. Ilyen kupolás párkányvárakat őseink már történelemelőtti őskorokban is emeltek. A bronz föltalálói is, még a Cölöpépítményes Korban, avar őstörzseink voltak, ők ezt boronuz néven nevezték. A cupola, hupolag, kupla szavak rokona: kupa, kupak, kupac, kobak, koponya; a törökben kapak = kupak, födő, födél. (De ezek kabar őstörzsünk szavai.) 

A vízen úszó hólyag (hupolag) ugyanolyan félgömbalakú amilyenek az avar kupolák is voltak. Ezek váza bronzcsövekből készült és a ma úgynevezett „Máriaüveg”, németül „Marienglas”, azaz gipozpát üvegszrű, átlátszó tábláival, lemezeivel volt borítva. Ugyanazt nevezték németül „Jungfrauglas” = szűzüveg-nek is és ez a régibb neve, de mivel Mária is: szűz, azért lett a kereszténységben: Máriaüveg. Hártyaszerű voltával jelképezte a membrana virginalist, vagyis a szűzhártyát. De jelképezte a szűzességet még azért is mert abszolut tűzálló, amiértis ahol tűzállóságra van szükség, üveg helyett ilyen „szűzüveg” lemezt ma is szokás alkalmazni. Őseinknél a tűz (miként a tűzes Nap is) hímségként volt fölfogva, de a szűz-üveg a tűznek ellenáll. Van szintelen átlátszó szűzüveg és van piros, kék, zöld, sárga, valamint szinejátszó (szivárványos) is, amiértis az avar várak hupolaga nem csak átlátszó de a napfényben gyönyörűen csillogó és szines, szinejátszó is volt, ugyan olyan mint a szappanbuborék, mint a szappan-„hupolag” is. Őseinknél minden edény, minden üreges valami, minden negativum is, nőiségként volt fölfogva és így tehát a hólyagszerű kupola is. Miként a szappanbuborék a múlandóság jelképe ma is, habár oly szép, csillogó szines is, úgy a női szépség is: múlandó, s így az avar várpalota maga is (amely sohasem épült kőből) valamint ennek gyönyörű üvegkupolája is, csak addig állott amíg állandóan gondozták, mihelyt a rend fölborult, ellenség pusztított: minden tönkre ment, elmúlásba veszett. Az avar várak palotája, kastélya, tehát múlandó, átlátszó, magas de légies is volt. Innen a múló, tűnő, eltűnő valamit jelentő német „Luftschloss” = légvár szó. Ezt újabban irodalmilag fordítottuk „légvár”-rá, de ősnyelvünkben: illa, illava is volt a neve. Illava nevű városunk ma is van. Illavan régi nyelvben illó = tűnő értelmű volt ugyanúgy, mint ahogy eleven = élő, viszont halovan (halovány) = haló, mert a haló-van szóban a van szó ugyanaz, mint az árja nyelvekben: ist, est = van. A szumerben alava = szobor = álló; mert itt az n hang már lekopott. Párhuzam: latin sta = áll, statua = szobor.

De az avar várkupola tehát nem csak múlandó, tűnő, fénylő, hanem tündériesen szép is. Illó is = tűnő. Ime őseinknél Tündér Ilona a nőiséget megszemélyesítő istennő. Ő is tűnő, tündériesen szép, de illó, múlandó, könnyen eltűnő mint az élet, mint a női szépség, mint a szűzesség, mint a könnyen lehulló harmat, amely a napfényben szintén tündériesen csillog, de a nap fényétől, melegétől: eltűnik. (Fény, hő: mozgás: erőny: hímség.) Az Ilona név értelme: élet-anya: él-ona is. Él és ill szavaink majdnem azonosak.

Trója várát is a Szép Helenáért ostromolták, de Trója vára másik neve Ilion; hogy miért ez is, ezt a görögök már nem tudták. a görögök Trója várát sohasem ostromolták, ők csak görögországi ősnépeinktől (akik oda is kivándoroltak volt) akiket leigáztak, örökölték az ősi regét, amelyet a görögök csak hosszú lére eresztettek, de amely tulajdonképen „a szűzesség vára ostromlását” jelképező költői gyönyörű, de sokkal rövidebb rege volt. Megvolt a rege az egyiptomiaknál is, akik a várat Iluna néven ismerték (Spamer: „Weltgeschichte.” I.köt.)

Az avaroknál nagy virágkultusz volt; virág szavunk is tisztán avar szócsoportbeli szavunk (az árja nyelvekbe ez lágyult l-es  palóc kiejtéssel ment át: flos, flor, Blume, az árja magánhangzókihagyás előtt filosz, filor, bilum és b a v hanggal azonos.) Magától értetődő tehát, hogy az avar üvegkupola alatt mintegy ősi üvegháztan, rengeteg szebbnél szebb virág volt, amelyek gondozója az avarok szűz papnője volt, akinek szűzleány cselédei, a többi tűzpapnő is segített. (Az öröktűz papnői a rómaiaknál is mindig szűzleányok voltak.) A szűz főpapnő gondozta a kupola tetejéről csüngő nagy körcsilláron égő szent öröktűz olajégőit is. Erről is rengeteg, rengeteg sok megírni való volna még, de hogy győzzem! Művemben azonban ez is mind, mind megírva és száz meg száz adattal bizonyítva. Talán máskor majd még küldök többet, továbbit is. Oh, ha kedves Zsuzsa egyszer eljöhetne, mindent megtudhatna, mikrofilmezhetne, s talán a pusztulástól menthetne meg mindent!


*